FőképEgy átlag halandónak valószínűleg fogalma sincs, mi fán terem a komparatív etológia, és talán felesleges is ilyesmivel „terhelnie” magát.
Konrad Lorenzről, a tudományág - magyarosabb nevén az összehasonlító viselkedéselmélet - egyik legjelesebb, sajnos immár elhunyt képviselőjéről és e bámulatra méltó elmének a természet- és környezetvédelemről, valamint az emberiségről alkotott elképzeléseiről azonban mindenképp illik, de legalábbis érdemes hallania.

S hogy mégis mit tanulhatunk a libák szokásait behatóan megismerni vágyó, a levelibékák megmentéséért saját kertjébe ívóhelyként használható tavat telepítő - sokak szemében, valljuk be, habókosnak tűnő - tudóstól?
Mindenekelőtt emberséget. Emberi mivoltunk keserűen kritikus szemléletét, ugyanakkor szinte vallásos tiszteletét.
Emberségünkhöz pedig Lorenz elveiből levezetve elválaszthatatlanul hozzátartozik minden gomba és baktérium, minden állat- és növényfaj, amivel bármiféle módon evolúciós kapcsolatban állunk, és ami fajkénti fennmaradásunk záloga. Vagyis az egész világ.

Nyilvánvaló, hogy aki hosszabb ideje kellően környezettudatosan él, annak környezetvédelem terén nem sok újat mondanak a lassan két évtizede lejegyzett beszélgetések. Konrad Lorenz határtalan, már-már idealista természetszeretete mégis több puszta megerősítésnél.

Bármily sok időt töltünk is a természetben, bármennyire igyekszünk is javítani az egyre (immár fenyegetően) romló helyzeten, szükséges, sőt, elkerülhetetlen újra meg újra szembesülnünk a civilizáció és a demokratikus berendezkedés súlyos hibáival, melyek végül az emberiség és az egész bolygó pusztulásához vezethetnek.

Lorenz egyértelműen kimondja, hogy hozzánk hasonló rombolás bűne egyetlen más faj nevéhez sem tapad, ugyanakkor mindvégig optimista marad; bízik a józan ész hatalmában, hiába hogy az urbanizáció véleménye szerint fokozatosan kiöli belőlünk a természetes szép- és harmóniaérzéket.

Vissza a természethez! - hirdeti Lorenz, ám nem Rousseau romantikus idealizmusával, hanem a jelenleg létünket meghatározó folyamatok jellegéből levezetve. Tarthatatlan ugyanis, hogy immár generációk nőnek fel úgy a nagyvárosokban, hogy életük kiüresedett, hiányzik belőle bármiféle közvetlen kapcsolat a természettel.
Ráadásul döntéshozóink is ezen nemzedékek tipikus képviselői, akik noha egyénként jó szándékú emberek, az együttes döntések alkalmával felmentve érzik magukat a felelősségvállalás alól. És ez súlyos, talán vissza nem fordítható tendenciák megindulásához vezet, vezetett.
Lorenz ezen szeretne változtatni, ezért sulykolja állandóan, mennyire fontos az egész emberiség szempontjából is, hogy megértsük, miféle alapvetően hibás felfogás vezérel bennünket, amikor a haladás illúzióját kergetve felelőtlenül tönkretesszünk mindent, ami körülvesz minket.

És nem csupán a távoli esőerdők eltűnéséről mesél. Nem csak a veszélyeztetett világtengerek pótolhatatlanságáról. A fajok kihalásának döbbenetes arányairól.
Hanem közvetlen környezetünkről: a Dunáról és a Fertő-tóról, a lápokról, amiket hamarosan mi sem láthatunk eleven biotópként soha már. A levelibékáról, gyerekkorunk időjósáról, mely fajt ugyancsak a kihalás fenyeget.
Akárcsak egy kedves öregapó, aki unokái körében igyekszik elhinteni a megfontoltság magvait. S mindezt kézzelfogható közelségbe hozza, hogy mindenki megértse az üzenetét, majd innen általánosít.

Magnetofonra rögzített beszélgetésekről lévén szó, kétségtelenül elkerülhetetlen némi önismétlés, de ez sehol sem zavaró.
Lorenz összes nézetével sem feltétlenül kell egyetérteni.
Mint minden megszállott, ő is egyfajta szűrőszemüvegen át szemléli a világot, és például Tolkien műveiben mindenekelőtt az erdő démonizálására figyel fel, míg a Greenpeace esetében elnézi az agressziót, hiszen a jó ügy érdekében szerinte akár némi erőszak is megengedhető.

Ugyanakkor nem vonalas vagy beszűkült, nem tart feltétlenül üdvösnek minden természetvédelmi törvényt. Mindenekelőtt a józan meggondolást, az ésszerűséget hirdeti, ami gyakran felülírhatja a törvény betűit.

Konrad Lorenz embersége, nyitottsága példaértékű. Minél többünknek kellene követni őt. Ehhez pedig kiválóan alkalmas első lépés e Kurt Mündllel lefolytatott beszélgetések megismerése. Aztán következhetnek a népszerű tudományos művek is, vagyis az összehasonlító viselkedéselmélet alapjai.