Szabó Eszter: A rock ’n’ roll én vagyok! (CD)

A megasztáros lemezáradat folytatódik, és ki tudja, mikor marad abba. Sportból az összeset végighallgattam, és Gáspár Laci kivételével senki sem tudott egy tisztességes stúdióalbumot összekalapálni. Lapos, unalmas és érdektelen (urambocsá: pénzhajhász) lemezek jelentek meg mindenféle koncepció, elképzelés és ötlet híján.

Valahogy Szabó Eszterrel kapcsolatban nem volt ilyen előzetes félelmem. Már az adások során nyilvánvalóvá vált: Szabó Eszter, ha kell, mindent elénekel, ugyanakkor pontosan tudja, mit szeret, és mi áll jól neki. A rock. Gitáralapú, döngős, pergős dalok, mint emlékezetes belépője a „Proud Mary” című örök klasszikussal.

Hogy miért nem jelent meg tőle egy A döntőben elhangzott dalok című összeállítás, nem tudni. Csak tippelek: ő maga nem akarta, mert egyfelől ennél sokkal szuverénebb egyéniség, másfelől meg egy olyan zenészt tudhat maga mellett, mint Kontor Tamás. Nos, Szabó Eszter bölcsebben nem is dönthetett volna. Leszerződött az EMI kiadóval, aztán fogta magát, írt egy lemeznyi dalt Kontorral, és bementek a stúdióba. A végeredményt hallva nem tudom, ő-e a rock ’n’ roll, de baromi jó albumot raktak össze.

A borító eleve egyfajta pimasz kivagyiságot sugall, pofátlan odamondást. Kevés énekesnő rakná majdnem egész alakos képét terhesen a borítóra, de Szabó Esztertől ez a legkevesebb, amit elvárhatunk. Ez van, gyerekek, ez van. Összejöttem a Kontorral, teherbe estem, írtunk egy lemezt közösen, ezek vagyunk, ha tetszik, tessék hallgatni, ha nem, akkor meg csókoltatlak. És milyen igaza van. Mert az album jó, nagyon jó, az egyik legjobb a megasztáros eresztések közül, sőt azokon túl is. Szabó Eszter nem akar több lenni, mint ami, nem akar túlmutatni saját magán, nem hagyta, hogy kretén producerek belepiszkítsanak az elképzeléseibe. Ismétlem: helyesen tette.

Az albumon helyet kapott 14 nóta közül talán kettő marad a mérce alatt, a többi olyan, mint amit a lemez címe sugall: rock ’n’ roll. Egyszerre sajátosan magyaros és ízesen eredeti.

Kontor sokkal kompetensebb zeneszerző, mint gondoltam. Kiváló stílusérzékkel tudja, mi jellemzi az amerikai gyökerek rockját, mitől ellenállhatatlan az a műfaj. A dalokat nem írta túl, a leghosszabb sincs négy perc, és ezekben a nótákban pont ennyi van. Remek riffek, döngős alap, ügyes és okos bridzsek, könnyen megjegyezhető, dallamos refrének, ha kell, fúvósok, ha kell sikító vokál, ha kell, mindkettő.

Nem Aerosmith-t hallunk, nem Gretchen Wilsont, hanem egy kiváló hangú énekesnő kivételesen jó debütáló albumát.

A zene mellett érdemes pár szót szólni a szövegekről. Annyira örülök, hogy Szabó Eszter nem nyüglődik. Nem fáj neki az élet, és lehet, hogy keresi benne a helyét, de ezt természetesnek vesszük. Nem egy gagyi tinialbum vérforraló, képzavaros, önsajnálós szövegutánzata kapott zenét, hanem egy élettel teli, szellemes és intelligens nő öniróniától sem mentes világ- és önképe. Az énekkel vannak aprócska bajok, a mélyek nem mindig mélyek, a lágy nem mindig lágy (a balladák néha kicsit nyögvenyelősek), és talán a kelleténél többször recsegteti a hangját, a frazírozása sem tökéletes. És akkor? Nem egy művészi konceptalbumot hallgatunk, hanem egy rocklemezt. Ezt az egyet ne feledjük.

Egy nóta (Épp olyan, mint én) igencsak kilóg a sorból a modern, diszkós kezdéssel, és meglehetősen lapos folytatással, de ez még belefér. A többi dal kárpótol érte.

Nem tudom, Szabó Eszter hova megy. De ahol most van, az jó hely, ő jól érzi magát ott, és emiatt mi is, miközben hallgatjuk a lemezét. Némi túlzással azt állíthatom, hogy ez a nő - mert nőről van szó, nem egy plasztikagyú- és mellű gajdoló zombinutánzatról - sokkal több ötlettel, szellemességgel, elképzeléssel és egészségesebb önképpel rendelkezik, mint az összes többi 30 alatti pályatársa együttvéve. És aki nem mellesleg az utóbbi évek legfrissebb, leghitelesebb és legszórakoztatóbb lemezét rakta le az asztalra. Lehet menni a stúdióba, csinálni a következőt.

Előadó:
Szabó Eszter - ének

Közreműködők:
Kontor Tamás - gitár, basszusgitár, vokál, billentyűsök
Gyulai Zsolt - billentyűsök
Csányi Zoltán - dob
Gyenes Béla - szaxofon
Roszkos János - pozan
Varga Gábor - trombita
Szirtes „Mókus” Edina - hegedű
Szabó Tamás - szájharmonika
Balássy Betty, Farkas Zsófi, Pocsai Kriszta - vokál

A lemezen elhangzó számok listája:
1. A rock’n’roll én vagyok!
2. Égi jel
3. Égi jel gospel outro
4. Szerelemháború
5. Ne félj!
6. Épp olyan, mint én
7. Üdvözöllekitthon
8. Hé bolond
9. Szavak helyett
10. Másnap reggel
11. ...hogy te is szeretni tudj
12. Új dal (duett Kontor Tamással)
13. Proud Mary (a TV2 felvétele)
14. A rock’n’roll én vagyok! (radio „ekletik” edit)

Diszkográfia:

A rock’n’roll én vagyok (2006)
Minden rendes úrilány (2007)