Főkép

Magam is azok közé tartoztam sokáig, akik ha meghallották azt a szót, hogy anime, rögtön a Pokémon-jellegű idétlenségekre asszociáltak, és legyintettek. Aztán rájöttem, hogy ez még inkább idétlenség, hiszen megdöbbentő, sőt zseniális animék is születtek már. Mindazonáltal a mangának nevezett japán képregényekre épülő animéket (amik a mangához hasonló képi- és hangulati világú animációs filmek, rajzfilmek) csak mostanában kezdtem el felfedezni – hasonlóan a magyar filmforgalmazáshoz.


Először Hayao Miyazaki rendező művei (Chihiro Szellemországban, A vándorló palota) értek el hozzám, és érintettek meg – és talán apránként sikerül majd bepótolnunk (a filmforgalmazóknak és nekem) a lemaradásunkat.

Persze animéből (és mangából) tengernyi különféle stílusú van, de azt mondják a hozzáértők, hogy mind között az egyik alapmű a Ghost in the Shell. Shirow Masamura kultikussá vált, 1989-ben íródott mangájából rendezte Mamoru Oshii, méghozzá 1995-ben. Mindezt azért is fontos tudni, mivel a Mátrix filmek valami megdöbbentően sokat merítettek belőle és más hasonlókból (pl. Akira). És ez akkor is lényeges, ha Masamurára nyilvánvalóan óriási hatással voltak Philip K. Dick, William Gibson, és a cyberpunk egyéb nagy alkotói, ill. regényei.

A GitS részben roppant izgalmas, 2029-ben játszódó akciófilm, ugyanakkor helyenként egészen művészi, máskor mélyen filozofikus remekmű. Főszereplője Kusanagi Motoko őrnagy, akinek cyborg testében emberi agy működik. Társai közül a Section 9 nevű titkos különítménynél többen is hordanak több-kevesebb gépi „alkatrészt", ám egyikük sem oly’ mértékben robot, mint Kusanagi (aki mellesleg külsőleg egy szép nő). És ahogy ezek a társak, a néző is emberként gondol az őrnagyra – ám ő maga bizonytalan a saját mivoltában. Épp ez adja a film filozofikus szálát: hol végződik az ember, s hol kezdődik a gép?

A sztori másik fontos szereplője a Bábjátékos (Puppet Master) – egy veszélyes, és látszólag elfoghatatlan hacker, aki emberi tudatokat tör fel, s velük végezteti el a piszkos munkát. Őt azonban nem csak az óriási metropolis virtuális és fizikai biztonságára ügyelő Section 9 üldözi, hanem a Section 6, a külügyesek is – s mint kiderül, az ő motivációjuk egészen más…

A további spoilerezést mellőzve csak annyit árulnék még el, hogy a Bábjátékos és az őt üldöző Kusanagi sorsa, a történet akció- és mondanivalóbeli szála végül szétválaszthatatlanul összeforr, s a film vége legalább annyira döbbenetes, mélyen szántó és ijesztő, mint a Mátrix filmeké volt.

A film képi világa egyszerűen lenyűgöző. A karakterek arcjátékában mondjuk kevesebb a mozgás, de sok a kifejező közelkép, és így is nagyon rendben vannak. A hátterek pedig, az utolsó apró tárgyig valami hihetetlenül hangulatosak és részletesen kidolgozottak, és meghatározzák a mozi atmoszféráját, akár tudatalatti szinten is. Mert hiszen a gyér feliratok és a sűrű angol szöveg, a bonyolult történet alaposan lekötik az ember figyelmét, és elsőre aligha tudatosul a nézőben a film megrázóan gazdag és kidolgozott világa. Akárhogy is, a moziból kijövet (Budapesten ez csak az Odeon Lloyd lehet, máshol nem játsszák) nehéz megszólalni.

A GitS-nek létezik több folytatása is: egyrészt egy 26 részes tévésorozat formájában (Ghost in the Shell: Stand Alone Complex), ill. egy 2004-es második rész, a Ghost in the Shell 2: Innocence, de előbbit nem Mamoru Oshii rendezte (és persze maga a képregény is folytatódott). Remélem, ezek is eljutnak hozzánk előbb-utóbb. Egy szűk fanatikus réteg biztosan nagyon várja. Magam is.

Kapcsolódó írás:

Shirow Masamune: Dominion - A tankosztag