Főkép

1998-ban minden true metal rajongó arra volt kíváncsi, vajon képesek lesznek-e a svédek megismételni sikerüket, és a Glory To The Brave-hez hasonlítható színvonalas albumot letenni az asztalra, vagy bekerülnek az egyslágeres bandák táborába, ne adj isten esetleg feladják elveiket és elmerülnek a hullámzó divattengerben.

S nem utolsó sorban zeneszerzői és muzsikusi képességeikről is számot kellett adniuk, hiszen amíg a bemutatkozó lemez elkészítésére évek álltak rendelkezésükre, addig ezúttal pár hónap alatt kellett hasonlóval kirukkolniuk. Ráadásul egy év alatt megváltozott a zenei színtér is, hiszen éppen a Hammerfall sikerének köszönhetően egy rakat együttes kezdett el hasonló muzsikát játszani, s a túlkínálat azzal fenyegetett, hogy a korábbi zászlóvivők belevesznek a tömegbe.

Szóval volt nagy találgatás. Aztán eljött 1998 ősze, és választ kaptunk kérdéseinkre – hiszen az állandósult felállással a Hammerfall olyan lemezt készített, ami nem csupán felért az előzővel, de bizonyos szempontból előrelépést is jelentett. Zeneileg nem változtak, ugyanaz a tradicionális heavy metal szól a lemezen, mint korábban. Csak egy kicsit minden jobb. Számomra főként a dobos posztján érezhető a fejlődés, Patrik Räfling játéka szervesebben illeszkedik az egészhez, mint elődje zajongása.

Az is érezhető, hogy a korábban csak projectként működő (Oscar Dronjak és Jesper Strömblad közös együttese) Hammerfall rendszeresen koncertező, hosszú távú jövőképpel rendelkező zenekarrá változott, ahol a tagok zenei tudása gyarapodott (még jobbak a nóták), és valahogy a hangzás is egységesebbé vált.

Miként a zene nem változott, úgy a szövegek terén sincs sok újdonság, megmaradtunk a középkori lovagok szellemiségénél. Oscar Dronjak ezt így fogalmazta meg: „Továbbra is pozitív kisugárzása van a dalainknak, bennük van a remény. A dallok java részében arról van szó, hogy az embernek ki kell állnia az elvei mellett, meg kell valósítani a céljait. Ehhez persze küzdenie kell, és a dalainkkal ebben szeretnénk támogatni mindenkit. A dalainkban felbukkanó keresztes lovagok párhuzam is azért adja magát, mert ők is az elveik mellett szálltak harcba.”

Az albumra ismét felkerült egy feldolgozás (Pretty Maids opus, a „Back to Back”), valamint a Stormwitch egykori énekesének, Andy Adrian ötletéből született „At The End Of The Rainbow”.


A többi szerzemény között balladisztikus, középtempós és gyors egyaránt szerepel, aminek köszönhetően változatos, újra és újra meghallgatható lett a Legacy of Kings. A fülbemászó refrénekkel és dallamokkal megtámogatott számok azóta is meghatározó elemei az együttes repertoárjának, kis túlzással ezeket az elemeket variálják lemezről-lemezre. De nekik ezt minden további nélkül elnézem, mert a hangulat mit sem változott, öröm hallgatni őket.

Az együttes tagjai:
Joacim Cans - énkes
Oscar Dronjak - gitár
Stefan Elmgren - gitár
Magnus Rosén - basszusgitár
Patrik Räfling - dob

Közreműködők:
William J. Tsamis
L-O Forsberg
Fredrik Nordström
The Jericho Brothers
Ronny Milianovic
Peter Taxén
Per Cederwall

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Heeding The Call
2. Legacy Of Kings
3. Let The Hammer Fall
4. Dreamland
5. Remember Yesterday
6. At The End Of The Rainbow
7. Back To Back
8. Stronger Than All
9. Warriors Of Faith
10. The Fallen One

Diszkográfia:

Glory To The Brave (1997)
Legacy Of Kings (1999)
Renegade (2000)
Crimson Thunder (2002)
One Crimson Night (2003) koncertlemez
Chapter V: Unbent, Unbowed, Unbroken (2005)
Threshold (2006)
Steel Meets Steel: 10 Years of Glory (2007) válogatás
The Vinyl Single Collection (2008) válogatás
Masterpieces (2008) válogatás
No Sacrifice, No Victory (2009)

DVD-k:
The First Crusade (1999)
The Templar Renegade Crusades (2002)
Hearts On Fire (2002)
One Crimson Night (2003)
Rebels With A Cause - Unruly, Unrestrained, Uninhibited (2008)