FőképRómából, a Kr. e. 4. századtól vannak bizonyítékaink arra nézve, hogy gladiátorviadalokat rendeztek. Azt már kevesebben tudják, hogy eleinte csak a temetési szertartások egyik fontos „kelléke” volt ez, és csak jóval később vált állami rendezvénnyé ez az esemény.

Marcus Junkelmann a kezdetektől egészen a Kr. u. 540 környéki utolsó állatviadalig kísér minket végig a gladiátorok történetén. Részletesen bemutatja, hogyan alakult ki, hogyan fejlődött ez az erőpróba.
Megtudhatjuk kik és miért álltak be a küzdők sorába vagy lettek belekényszerítve a gladiátor szerepbe. Képet kaphatunk arról, hogyan zajlott a kiképzésük, kik tanították őket.
Megtudhatjuk milyenek voltak a mindennapjaik, hogyan harcoltak egymással, és esetleges halálukkor mekkora megbecsüléssel szállhattak sírba.

A szerző megismertet bennünket a felszerelésükkel (fegyverek, vértek, pajzsok) is, amely oly jellemző volt rájuk.
Sőt, bemutatásra kerülnek a gladiátorviadalok helyszínei is. Legismertebb ezek közül a Rómában található Colosseum épülete. Hivatalosan Amphiteatrum Flavium volt a neve, utalva az építtető Vespasianus császár családnevére.
Valószínűleg az előtte elhelyezkedő Colossus Neronis – Néró császár 35 méter magas bronzszobra – miatt „keresztelték át”.
Szinte hihetetlennek hangzik, de napfénytető és párásító „berendezés” is része volt ennek az 52 méter magas, 4 föld feletti szinttel rendelkező épületnek.

Kifejezetten arénaharc céljára csak az amfiteátrumok épültek, a stadionok (sportversenyek) és a cirkusz (fogathajtó versenyek) épületei más funkciókat töltöttek be, bár gyakori volt, hogy ezeket – vagy színházi építményeket – időlegesen átalakították.

Mi több, arra is választ kapunk, hogyan zajlottak le a küzdelmek. Nem ritkán több napon keresztül zajlottak a különféle események (délelőtt állatviadalok, aztán a kivégzések, délután a gladiátorviadalok). Igazán különleges alkalmakkor – pl. a Colosseum magnyitóján – akár 100 napig is eltartott a rendezvény.

A szerző, amellett, hogy neves kutató, 1997-ben több tudományos intézménnyel karöltve rekonstruálta a gladiátorok felszereléseit. Kutatásokba kezdtek, hogy kiderítsék, miként is harcolhattak ezek az emberek egymással, mivel erről semmilyen információval nem rendelkezünk.
Így manapság ismét szemlélői lehetünk ilyesfajta küzdelmeknek; számos egyesület és társaság tűzte ki céljául – idehaza, Magyarországon is –, hogy feleleveníti ezeket az ókori küzdelmeket.

Junkelmann könyve nagyszerű kiegészítő olvasmány az iskolai tanulmányokhoz. Vagy akár kiindulópont is lehet azok számára, akiknek felkeltette érdeklődését a gladiátorok világa, és mélyrehatóbb ismeretekre akarnak szert tenni e témában.