FőképMindig öröm számomra, ha jól kidolgozott, élvezetes tudományos-fantasztikus munkákat olvashatok. Külön pozitívum, ha hazai szerző tollából származik az adott mű, és az már csak hab a tortán, hogy a Phillip Messier álnév mögött egy hölgy bújik meg.

Mind az Ismert Világok univerzuma, mind a regényfolyamban felbukkanó karakterek közös jellemzője, hogy nagyon is valós, működő rendszert alkotnak.
Számomra ez rendkívül fontos, mivel nagyon sok műben nem sikerül megteremteni a hihetőséget, az életszerűséget. Ezeket egyedül a főszereplő vagy a fő cselekménysor tartja egyben, és a végére vagy középszerű valamivé állnak össze a dolgok, vagy eleve felejthető az egész, úgy ahogy van.
Hála égnek Phillip Messier-nél nincs ilyen gond. Ha A Kalózvadász nem is ad részletes információkat a világot működtető minden apró részletről (hiszen nem ez az elsődleges célja), azért arra bőven elegendő, hogy kielégítsük ilyen irányú igényeinket.

Aki nem olvasta az első két részt, annak melegen ajánlom, hogy ne az első oldalon kezdjen, hanem a könyv végén található címszójegyzéket böngéssze át, különben menthetetlenül elveszik a specifikus elnevezésekben.
Azért persze ott lapozgatni lehet majd rendesen, tekintettel a kereszthivatkozásokra, de ha egyszer túljutottunk a magyarázó/„bemelegítő” részen – nem kell félni, nem egy száraz valamiről van szó –, nem lesz gondunk többet a regénnyel.

A fentiek is a kidolgozottságot támasztják alá, mert például egy pszionikus képességekkel rendelkező egyedet lehet egyszerűen „pszonikus képességekkel rendelkező egyednek” nevezni, de a „helf” elnevezés mégiscsak egzotikusabbá teszi a dolgokat.
Hasonlóképpen van ez az sok mással is, amelyek mind-mind tovább fűszerezik a regényt, megadva ezzel egy semmihez sem fogható „ízt”, amely még inkább elkülöníti és egyedivé teszi a történetet.
Ez egyben mindjárt válasz is arra a kérdésre, hogy minek egyáltalán kitalálni ilyesmiket és ezzel is jól megkomplikálni ilyen módon a dolgokat. A Kalózvadász esetében egyedi története mellett pont ezek a nüanszok adják meg azt, hogy kerek egésszé álljon össze a mű.

A történet persze nem csak annyiból áll, hogy Siljagen jól elagyabugyálja a hinamori kalóznépséget, az őrületbe kergetve a kalózok vezetőit, munkaerőválságot előidézve a Hinamori Birodalmban, siettetve ezzel a háború kitörését.
Emellett saját magával és szerelmével is kénytelen megvívni. El kell döntenie, hogy bosszúja, vagy Kitthari iránti érzései fontosabbak a számára.

Egy félresikerült, ám végül mégis szerencsés kimenetelű akció során majdnem az életükkel fizetnek a győzelemért.
Ekkor ébred rá főhősünk, hogy képtelen megfelelő módon koncentrálni a kalózok elleni akciókra a továbbiakban, ha párja biztonsága miatt is folyamatosan aggódik.
Meghozza a mindkettejük számára szívszaggató döntést, és elküldi maga mellől a lányt, de - mint ahogy azt az első percben sejteni lehet - nem ez lesz a jó megoldás. A háború kitör és - gondolom - majd a következő részben - sok más mellett persze - erre a „párkapcsolati problémára” is választ kapunk.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Elshaan I-II.
Elshaan III.
Elshaan IV.

Kapcsolódó oldal:Elshaan.hu