FőképMondjuk nem kifejezetten könnyű válogatáslemezről írni, hiszen ezekről a számokról már tuti napvilágot látott egy s más.
Mit kell tudni az együttesről?
Na ők az igazi alternatív zenekar.
Kiábrándult brókerek, egy whisky mellett erre a zenére képzelik azt, hogy ők még húszéves csábítók, és húszéves bölcsészek egy boroskóla mellett erre a zenére gondolják az, hogy egyszer whisky mellett szomorkodó brókerek lesznek.

Ugyanakkor nem az a szenvedős, nyávogós, világfájdalmas nyöszörgés, hanem komolyan egy másik fajta – alternatív – zene.
Ezek a srácok komolyan gondolták, hogy a popzene öl, butít és nyomorba dönt, habár ugye arra a zenére válasz ez a zene is. Meg ugye a zene az zene. Nehogy közhelyeket mondjak, és persze kerüljem a szóismétléseket is.

Akkor újrakezdem.
A ’90-es évek nagy alternatív legendájának válogatáslemezét tartom a kezemben. Miután kivettem a cd lejátszóból persze. Ha nem tűnne ismerősnek, leírnék most egy brókeres mondatot is talán.
A Jane’s Addiction azok közé az együttesek közé tartozik, akiket már a második MTV generáció hallgatott, hallgat most is.

A ’90-es években az MTV már nem rizikózott, kemény üzleti vállalkozássá vált, így mondjuk már lázadni sem igyekezett annyira, és nyilván olyan együtteseket erőltetett, amikről tudta, hogy biztosan megtérítik a rájuk szánt műsoridőt.
Na, a Jane’s Addiction is ezek közé az együttesek közé tartozik. Olyannyira, hogy a „Been Caught Stealing” lett a legjobb alternatív videó ’91-ben.
Nyilván ez nem a Jane hibája, de pont annyira lázadó, hogy beleférjen a divatos kategória szélébe, és pont annyira agyas, hogy egy őssznob is elismerve hümmögjön az énekes már-már rikácsoló hangján.

És az egészben az a szép, hogy közben létrejön egy sok stíluson átívelő fúziós tánczene. Nem csak a keringő számít táncnak, na!
Fúziós zene, mert funky alapokon metálos gitár – nem hiába David Navarro – meg értelmes szövegek, és alapvetően rockos hangzás jellemzi. Vajon miért? Mert csak – hogy idézzem az együttes „Just Because” című számát.
És ott van Perry Farell hangja, ami valahol Robert Plant és Bruce Dickinson között ingadozik.

Egyértelmű, hogy ilyen kavalkád után kötelező a már-már összművészeti Lollapalooza, persze szigorúan a Jane után. Mert voltak post-Jane idők is, és sajnos úgy néz ki, most is ilyeneket élünk.
Alamizsnának kaptunk egy válogatást. Köszi szépen. Nem lehetne inkább a pumpa?

Az együttes tagjai:
Perry Farell – ének, harmonika
David Navarro – gitár szinti basszus
Steven Perkins – dob ütősök
Eric Avery – basszus akusztikus gitár (Jane’s Addiction, Nothing Shocking, Ritual de lo Habitual)
Chris Chaney – basszus (Strays)

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Stop!
2. Ocean size
3. Whores
4. Ted Just Admint It
5. Ain’t No Right
6. Had a Dad
7. Superhero
8. Been Caught Stealing
9. Just Because
10. Three Days
11. I Would For You
12. Classic Girl
13. Summertime Rolls
14. Mountain Song
15. Pigs in Zen
16. Jane Says (Live)

Diszkográfia:
Jane’s Addiction (1987)
Nothing’s Shocking (1988)
Ritual de lo Habitual (1990)
Kettle Whistle (1997)
Strays (2003)
Up from the catacombs the best of  (2006)