Főkép

ekultura.hu A Blackmore’s Night új albuma, a „Winter Carols” november 24-én fog megjelenni. Mi ösztökélt benneteket arra, hogy karácsonyi lemezt készítsetek?

Ritchie Blackmore A karácsonyi énekek gyerekkorom óta a kedvenceim közé tartoztak. Többségük a tizennegyedik, tizenötödik és tizenhatodik századból származó carol. Mindig is kedveltem ezeket a sajátos dallamokat, és rengeteget énekeltem őket más gyerekekkel, mikor még iskolába jártam.
Folyton ugyanezeket a dalokat énekeltük, és így rettenetesen a szívemhez nőttek a melódiák. Minden karácsonykor összegyűltünk a barátaimmal, és eljátszottuk a dalokat, és úgy gondoltam, egyszer bele kellene vágnunk, és lemezre kellene rögzítenünk mindegyiket, hátha ennek hatására mások is újra elkezdik játszani őket.

ekultura.hu Tradicionális brit karácsonyi énekekről van szó tehát?

Ritchie Blackmore Többségében brit karácsonyi énekekről. De miután mélyebben beleástam magamat a témába, felfedeztem, hogy közülük rengeteg eredetileg walesi, német vagy francia dal. Nem tudom, hogy magyar dallam van-e közöttük.

Candice Night A következő albumra majd keresünk néhányat.

ekultura.hu Ha jól tudom, a reneszánsz iránti közös rajongásotok hozott össze benneteket, és így alakult meg a Blackmore’s Night. Minek a hatására kezdtetek el érdeklődni a régi korok iránt?

Ritchie Blackmore Alapvetően mindkettőnket a középkori foci fogott meg elsőként.

Candice Night [Nevetve] Úgy bizony.

Ritchie Blackmore Az ezerötszázas években már rendszeresen rúgták a labdát.

Komolyabbra fordítva a szót, 1970 óta érdekel ez a fajta zene. Ekkor, még Angliában hallottam először David Munrow consortját. Reneszánsz instrumentális tánczenét játszottak, és teljesen lenyűgözött a görbekürtök, töröksípok, reneszánsz basszusfuvolák, tekerőlantok sajátos hangzása. Azonnal beleszerettem ezekbe az autentikus reneszánsz hangszerekbe.

Akkoriban már jó ideje rock and rollt játszottam, és kezdett kicsit áporodottá válni ez a fajta keményebb muzsika, ezért izgalmasnak és frissnek hatott, amit tőlük hallottam. Így fogott meg először ez a hangzásvilág.
Ezután gyűjteni kezdtem, és azóta is folyamatosan gyűjtöm a reneszánsz és középkori lemezeket. Ennek köszönhetően egészen obskúrus előadókat is szerencsém volt hallani. Inkább a valóban autentikus előadókat kedvelem szemben a fele-fele felfogással, mely utóbbi bizonyos fokig olyan, mint ahogyan mi zenélünk.

Candice Night Pontosan.

Ritchie Blackmore Mostanra olyan sok lemezt halmoztam össze, hogy már az életem természetes részévé vált a dolog. Olyan, mint a levegővétel. Minden zenészbarátom azt tartja rólam, hogy rögeszmésen szeretem ezt a fajta muzsikát. És valóban régóta kedvelem.

Emlékszem, hogy réges-rég, 1986-ban, hobbiként várakban szálltunk meg. Ahelyett, hogy a Sheratonban vettünk volna ki szobát, egy várat választottunk ki magunknak szálláshelyül valamilyen mindentől távol eső helyen.
És éppen egy várban voltunk, amikor meghallottam egy német együttest, akik középkori zenét játszottak. És akkor megint rám tört a régi érzés, és abba az irányba ösztökélt, hogy komolyabban foglalkozni kezdjek vele, és efféle zenét játsszak.

Korábban csak hallgattam a reneszánsz zenét. Mostanában viszont egyre inkább az érdekel, hogy interpretáljam. Nem egyszerűen leülök, és eljátszok egy reneszánsz melódiát, ahogy sokan teszik, hanem átértelmezem.
Megpróbálom átélni, valójában mit érezhetett annak idején egy kobzos vagy trubadúr. Hallok egy dallamot, és igyekszem ahhoz alakítani, ahogy manapság játszom. Nem azzal a kifejezett szándékkal állok neki, hogy eljátsszak egy reneszánsz vagy középkori darabot, ahogy elképzeléseink szerint akkoriban megszólalhatott.
Egyszerűen leülök, és a magam értelmezésében előadom, hogy kiderítsem, hogyan épül fel, és közben improvizálgatok, amíg már nem ugyanaz marad a dal.

ekultura.hu És te, Candice? Amerikaiként eleinte bizonyosan furcsának hathatott európai régi zenét hallgatnod.

Candice Night Ami nekünk amerikaiaknak megadatott (hiszen a történelmünk nem nyúl olyan régre vissza), az egyfajta képzeletgazdagság, és a valóságból való menekülés. Ez olyannyira jellemez minket, hogy idehaza mindegyik államban évente hatalmas reneszánsz vigasságokat rendeznek.
Így amint eléggé felmelegedik az idő az egyik vidéken, azonnal reneszánsz vásárt tartanak. Amikor pedig lehűl az idő, bezárnak, és valahol másutt fognak megint bele.

Előfordul, hogy több százezren látogatnak el a reneszánsz fesztiválokra, melyeken csak hétvégéken rendeznek programokat. Rengetegen vannak, akik valami mást, valami újszerűt keresnek, amit korábban még nem láttak, halottak vagy éltek át.
Ezért középkori városkákat építenek, reneszánszkori ruhákba öltöznek, és egy ilyen városka akár egy mérföld széles is lehet. Egészen hihetetlen látványt nyújtanak.
A saját történelmünkből nyilvánvalóan hiányzik ez. Az egész kitaláció, és olyan érzés, mintha egy másik világba lépnénk át.

A lényeg, hogy nem hallottam reneszánsz zenét, mielőtt Ritchie-vel megismerkedtem. 1989-ben ismerkedtünk össze, és karácsony idején jöttem el hozzá. Egyik első hozzá fűződő emlékem az, hogy teljesen megbabonázott a reneszánsz zene, amit nála hallottam, hiszen azelőtt sohasem hallottam ilyet.
Csak azt ismertem, amit a rádióban játszanak, a fősodorba tartozó irányzatokat.

Így mintha hirtelen egy réges-régi korban találtam volna magam. Ritchie egy nagy Tudor-kori házban lakik, és mindenfelé karácsonyi fények égtek. Teljesen elbűvöltek a reneszánsz dalok, és a szokatlan környezet. Mintha csak kísérőzene lett volna a kapcsolatunk kezdeteihez. Valamiféle nosztalgikus, a kialakuló kapcsolat izgatottságához kötődő, energiával teli muzsika.

Hihetetlenül egyszerű ez a zene, ugyanakkor rettenetesen mély és érzelmileg felkavaró. Szinte el sem akartam hinni, hogy csupán ilyen kevesen ismerik. És úgy hiszem, hogy ha hallanák, ugyanúgy elbűvölné őket, mint egykor minket is.
Ez több mint zene; életvitel. Az egyszerűsége a megkapó benne. Előfordul, hogy kimegyünk a kertbe, és tábortüzet rakunk, reneszánsz ruhákat öltünk magunkra, magunk köré gyűjtjük a barátainkkal, és visszatérünk a kommunikáció régimódi formáihoz. Történeteket mesélünk egymásnak, akusztikus hangszereken játszunk.

Úgy érzem, hogy csodálatos módja ez a kapcsolattartásnak. Sokkal személyesebb, mint egy kétdimenziós monitor, ahol mindenki csak magáról beszél.

ekultura.hu Számos dalt feldolgoztatok más zenekaroktól, és a Rainbowtól is. Természetes választás ez?

Ritchie Blackmore Amikor még a Rainbownak és a Purple-nek írtam dalokat, mindig volt bennük valami reneszánsz beütés. Könnyen énekelhető dalok, súlyos melodikus tartalommal.

Candice Night Igen. Érdekes kérdés. Gyakran a régi korok rockzenéjének nevezzük a reneszánsz tánczenét. Ha kiválasztunk egy reneszánsz témát, és bombasztikusabb hangzású hangszereken játsszuk el, mint amilyenek a dupla nádas fúvós hangszerek, a töröksíp [shawm], a görbe kürt, a rauschpfeife, eleve riff-szerűnek hangzik. Amikor pedig elektromos gitáron szólaltatjuk meg, kész rock-nótát kapunk.

Természetesen akkoriban nem így szólaltak meg. A királynő bejövetelét jelezték az ilyen zenékkel, vagy a vigasságok kezdetét. De felfedezhetünk egyfajta megfeleltetést, amivé a hetvenes évek rockzenéjében lefordították az efféle motívumokat.

Arra is felfigyeltem, hogy Ritchie régi dalai a középkori vagy reneszánsz skálákra épülnek. És leginkább kvartokat és kvinteket használt. A „Smoke On The Water”-ben nem egyszerűen eljátssza a riffet, hanem egy kvarttal vagy kvinttel mélyebb basszus szólammal kíséri, amitől középkorias lesz a harmonizálás. Közben pedig sötét, és baljós érzést is kölcsönöz a dalnak, amitől sejtelmessé válik az egész.

Egyszóval már a hetvenes évek elejétől fogva beépítette a zenéjébe ezeket a harmóniákat és dallamokat.
Így ma igencsak könnyen át tudjuk venni ezeket a melódiákat a reneszánsz stílusú együttesünkkel, hiszen amikor megírta őket, mintegy reneszánsz rockzenét komponált, csupán hangosabban és erőteljesebben, elektromosan felerősített formában, no meg férfi énekessel szólalt meg.
Ám mivel ennyire dallamosak, még ma is könnyen átfordíthatók abba a stílusba, amit játszunk. Mindössze a hangszerelés más, és lágyabb, női énekhangon szólalnak meg.

ekultura.hu Az új dalokban tehát lényegében ugyanilyenek a melódiák és a harmonizálás?

Candice Night Furcsa dolog ez, mivel novemberben lesz tizenhét éve, hogy Ritchie-vel megismerkedtünk, és mindig is a karácsonyi ünnepek számítottak a kedvenc időszakunknak. Az év minden más szakánál kellemesebb, amikor kibámulunk az ablakon, és odakint szállingózik a hó.
Amikor leesik az első hó, mindenkiből kibújik a gyerek. Nem tudunk nem ámulni azon, amikor a csodás jégkristályok lehullanak az égből. Úgy érezzük ilyenkor, hogy ki kell rohannunk, táncra kell perdülnünk, hóembert kell építenünk, vagy legszívesebb szánkózni, vagy hógolyózni szeretnénk.
Kihozza belőlünk a gyermeket, és ez kizárólag az év e szakában esik meg. Egyszóval hihetetlen varázsa van a karácsonynak.

Tizenhét éve játsszuk ezeket a dalokat, mióta ismerjük egymást. Azt hiszem, folyamatosan alakultak, egyre inkább hozzánk nőttek.
Most egyszerűen még több középkorias hangszert vettünk be az együttesbe, mivel eleinte mindent szintetizátorral játszottunk, aztán rájöttünk, hogy magunk is képesek vagyunk megszólaltatni ezeket a hangszereket.
Hiszen velük együtt élünk és lélegzünk. És ahelyett, hogy fizetnénk valakinek, hogy lapról játssza le nekünk a számokat, inkább a saját lelkünket adjuk bele.

Így Ritchie megtanult tekerőlanton, mandolinon és reneszánsz ütőhangszereken játszani, én pedig a reneszánsz fafúvosok, az ír furulya, és a blockflőték kezelését sajátítottam el. Ezek egészen más dimenzióba helyezik a dalokat. Olyasmit adnak hozzá, amit szintetizátorral, vagy akár egy megszokott öttagú együttessel lehetetlen előállítani.

Egyszóval velünk együtt fejlődtek, alakultak ezek a dalok, ahogy megtanultunk egy másik kor hangszerein játszani. És úgy érzem, sajátos varázsuk van.
És most, hogy lemezre rögzítettük őket, sikerült megőrizniük ezt a káprázatos varázslatot és a rendkívüli egyediségüket. Hiszen mindegyik sajátos karakterrel rendelkezik az eltérő hangszerelési változatok miatt, amiket használunk.

ekultura.hu És melyik a kedvenc hangszered?

Candice Night A hang. [Nevet] Mindig azt tartottam, hogy a hang a legprimitívebb hangszer, lélektanilag mégis rettenetes kihívás, mivel önmagaddal kell megküzdened. Senki és semmi mást nem hibáztathatsz, ha a hangszálaid nem működnek úgy, ahogy szeretnéd. Az éneklés az önmegismerés rendkívül érdekes módja.

És a hangod természetesen mindent kiad. Ha beteg vagy, vagy ideges, fáradt, minden a felszínre kerül. Semmit sem rejthetsz el.

Ami a nádsípos fafúvósokat illeti, különösen kedvelem a cornamusa [reneszánsz duda] lágy és meleg hangját. És szívesen játszom ír furulyán is, amit csak a zsebembe rakhatok, hogy felmásszak egy fára, és ott rázendítsek vele.
Ez talán a legegyszerűbb hangszer, amit mindig magamnál tarthatok. Ritchie viszont szerintem leginkább azt szereti, ha töröksípon vagy rauschpfeifén játszom, mert ezek erőteljesebb hangú hangszerek. Ugye?

Ritchie Blackmore Imádom a töröksíp hangját. Ez az első dolog, ami eszembe juttatja a régi időket. Úgy érzem, mielőtt megszülettem, valaha régen minden sokkal egyszerűbb, nemesebb volt. A töröksíp annyira szerény, csupán egy darab fa. És még nem kapta fel, manipulálta a média. Egyelőre. És remélem, hogy mostanában nem is jön el a töröksíp ideje.

Candice Night Nem látni túl sok popsztárt fellépni vele. [Nevet]

Ritchie Blackmore Még nem tették tönkre.

ekultura.hu Tervezitek, hogy koncertkörútra indultok az új anyaggal?

Ritchie Blackmore Jogos kérdés. Valószínűleg igen, mivel kizárólag az év egyetlen szakában aktuálisak a dalok. Idehaza pedig gyakran ki sem tudunk mozdulni a hó miatt. [Nevet] Egyszóval elképzelhető, hogy kipróbáljuk valamelyik évben. Érdekes vállalkozás lenne teljes zenekarral előadni, megfelelő módon megvalósítani az egészet. Idén azonban kicsit sűrű a programunk.

Candice Night Igen, ha idén bármire sor kerül, valószínűleg csupán promóciós turnéról lehet szó. Talán néhány televíziós fellépést vállalunk. Ami viszont egy hosszabb turnét illet, előbb össze kell rázódnia az együttesnek. Új tagok csatlakoztak hozzánk. Rengeteg dalt be kell még tanulniuk.

Viszont a karácsony minden évben eljön, szóval, ha idén nem is koncertezünk, jövőre minden bizonnyal megtesszük. Így a zenekarnak lesz ideje együtt élni a dalokkal, és tökélyre vinni azokat.

ekultura.hu Megtudhatnánk valamit az új tagokról?

Candice Night A hegedűsünket, aki rauschpfeifén is játszik, rettenetes csapás érte. Elveszítette a férjét. Így megpróbálja újra összerendezni az életét. Mindenekelőtt a személyes és természetesen az anyagi ügyeit.
Mielőtt újra együtt játszhatna egy reneszánsz zenekarral, melynek az egyik alapítója volt, helyre kell raknia a személyes dolgait. Egyszóval elveszítettük a zenekar egyik oszlopát, ami önmagában nem lenne baj, hiszen ideiglenesen helyettesíthetjük őt.

Nemrégiben viszont otthagyott minket a basszus- és ritmusgitárosunk. Ő szintén családi okok miatt távozott. A kisfiai már akkorák, hogy folyton az apukájukat keresik, ő pedig egyik koncertről a másikra utazik velünk.
Ezért egy ideig otthon kell maradnia velük. Talán addig, amíg a fiúk egyetemisták nem lesznek. Hat évig játszott együtt velünk, és hatalmas veszteség a távozása. Hihetetlenül tehetséges zenész, Sir Robert of Normandy-nak hívják.

Természetesen mindkettejüket visszavárjuk, és lehetséges, hogy némelyik koncerten fellépnek velünk. De eljött az az idő, amikor már egyszerűen nem szakadhatott el otthonról hosszú hónapokra.

Az új basszus- és ritmusgitárost Baron St. Jamesnek hívják. Körülbelül tizenhat dalt kellene egyfajta gyorstalpalón megtanulnia, ha turnéra szeretnénk indulni. Ezért úgy határoztunk, hogy az elkövetkező hónapokban inkább próbálunk vele, és formába hozzuk. Jövőre aztán nekivághatunk egy koncertkörútnak.

ekultura.hu Elképzelhető, hogy Magyarországon is láthatjuk őt?

Candice Night Természetesen.

Ritchie Blackmore Imádom Magyarországot. 1987-ben jártam ott először. Négy koncertet adtunk a Deep Purple-lel. Érdekes volt látni, mennyit változott azóta az ország. Akkoriban még nem nyugatiasodott el annyira. Minden sokkal olcsóbb volt. Négyünknek négy dollárba került egy vacsora. Mostanában viszont minden sokkal drágább.

ekultura.hu Esetleg van kedvenc városrészetek is?

Ritchie Blackmore A várnegyed, fent a dombon. Ahol a Hilton szálloda áll. Azt a környéket rendkívül kedvelem.

Candice Night Van arrafelé egy kedves kis étterem is. Egy hollót láttam rajta. Olyan régimódi vendéglő, cigány hegedűssel. Igen, szeretem a helyi hangulatot, de még jobban szeretek Pesten vásárolgatni.

ekultura.hu Akkor remélem mihamarabb láthatunk benneteket nálunk! Köszönöm az interjút.