FőképSenki sem mondhatja, hogy a zeneipar becsontosodik. Sorra bukkannak fel olyan előadók, akik először az interneten aratnak hatalmas sikert rajongóik között, akkorát, hogy egy épeszű lemezkiadó nem nagyon tehet mást, mint leszerződteti.

Pontosan ez történt az angol Lily Allennel is. A most 21 éves énekesnő pár évvel ezelőtt olyan osztatlan és elsöprő sikert aratott dalaival egy internetes oldalon, hogy az EMI gyorsan leszerződtette, és nem tévedtek.
Lily Allen debütáló albuma nem csak a rajongók körében aratott komoly sikert, hanem a kritikusok is szeretik. Nem véletlenül.

Allen különös mixet ad nekünk bemutatkozó albumán. A legtöbb, vele hasonló korú (21 éves) énekes vagy mérhetetlenül ciki gagyogást produkál, vagy olyan területekre merészkedik a szöveg és a zene tekintetében, amire egész egyszerűen nem elég érett.
Allen azonban vállalja korát, zenéje friss, szellemes, eklektikus, szövegei pedig cinikusak, pofátlanok és szellemesek.

Elég nehéz lenne felsorolni, miből merítkezik Allen, inkább maradjunk annál, hogy miféle muzsika lett a rengeteg befogadott hatásból. A legnyilvánvalóbb, hogy Allen nagyon szereti a reggae-t és a ska-t.
Alapvetően a kettő ötvözete adja az album gerincét, amit megspékel még hip-hoppal, trip-hoppal, nyomokban jazz-szel, r ’n b-vel és persze fájintos poppal.

Ennyi mindent elég nehéz egybesűríteni, ráadásul szerves egésszé, de Allen – nem utolsósorban remek producereinek köszönhetően – kiváló végeredményt produkált. Arról nem is beszélve, hogy nem hozott anyagból dolgozott, mert a dalok szinte mindegyikében társszerzőként szerepel.

Az album méltán legnagyobb sikert aratott dala a „Smile” és az „LDN”. Friss, energikus, szellemes, és – gyanítom – könnyen táncolható. Véletlenül sem szabad a dalokat egyszerű tánczeneként vagy tucat bulialbumként meghatározni, mert annál sokkal több.
Jól megírt, pörgős, pattogós, recsegős-ropogós dalokat hallhatunk az albumon, és még az sem okoz gondot, hogy énekesként Allen nem a legkiemelkedőbb. Hangja nem erős, nem túl sokoldalú, de a zenéjéhez ennél több nem is kell.
Azt külön értékelem, hogy ezt inkább erényként kezeli: nem torzít, vagy ha igen, hát keveset, és az is a helyén van.

Lázadó? Forradalmár? Annak – a hivatalos image ellenére – sem lehet nevezni. De sokkal több, mint egy ígéretes előadócska, akikből valóban annyi van, hogy rossz hallgatni, nézni őket. Erőteljes, őszinte és roppant szellemes, szemtelen énekesnő, akitől vélhetően még sok, remek albumot fogunk kapni.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Smile
2. Knock `Em Out
3. LDN
4. Everything`s Just Wonderful
5. Not Big
6. Friday Night
7. Shame For You
8. Littlest Things
9. Take What You Take
10. Friend Of Mine
11. Alfie