FőképAmikor kiderült, hogy mehetek, megnéztem a programot és rájöttem: az, hogy néha nézem az Anime csatornát és olvastam egy-két képregényt, semmi ahhoz képest, ami szombaton rám vár.
Szombaton ugyanis anime-rajongók találkoztak egymással, és persze a japán rajzfilmekkel. Délutánra majd’ az összes belépőjegy elkelt.

Ezeknek az animéknek – meg képregényeknek, és ruháknak, játékoknak és persze a nyelvnek – elég nagy földrajzi és kulturális szakadékot kell áthidalniuk. Hát hidalják, hidalják. Van itt egy ilyen rajongói közönség, amit a közös érdeklődési kör és a közös nyelv okán akár lassan szubkultúrának is nevezhetünk.
Tehát. Belépve a Csarnokba már délelőtt kipirult, arcokat és csillogó szemeket láttam. Gyakran furának tűnő jelmezzel és fehérre festett arcon, de a lelkesedés az átütött már akkor is.
Ők itt találkoznak, megmutatják egymásnak és persze a világnak, hogy mekkora rajongók, és ebben a korban ez elég jó elfoglaltságnak tűnik, habár szerintem elég sok induló aberrációt láttam. Persze kinek a pap, kinek a papné, kinek pedig a Final Fantasy.

A megnyitóról lemaradva, az AMV vetítés kellős közepébe érkeztünk meg. Belépve a nagyterembe komolyan elállt a lélegzetem, amikor megláttam, hogy már ekkor (kezdés után fél órával) mennyien vannak – vagyunk.
Az AMV zenére összevágott anime videoklippet jelent. Gyakran tele ironikus poénnal. Nem ismertem az összest – sőt! – de még én is nevettem egy-egy vicces jelenten, ami vagy a zenével ellentétes képi tartalmat, vagy a zenével összhangzó, ám így már nevetséges képsorokat is jelenthet. Meg egy csomó más poénlehetőséget is kihasználtak.

És szerepelt magyar együttes száma is, ami – hacsak nem a japánok kattantak rá hálából a magyar zenére – magyar alkotókat jelent. Itt leültünk egy kicsit magunkba szívni a hangulatot. Rajtunk kívül szinte mindenki ismert minden figurát és kiáltásokkal, felhörrenéssel jelezte is ezt a többieknek. Ez valami helyi folklór lehet?

Ezután megnéztünk volna egy előadást, de esélytelenek voltunk a tömegben. Némi test test elleni küzdelem után inkább megnéztük a konzoltermet, ahol nem meglepő módon konzolokon játszottak.

Azután már jött is a cosplay verseny. Ahá, ezért a sok festék meg fura ruhák (na jó, azért tudtam). Egyéni és csapat. Én akkor is rosszul lennék, ha rendes ruhában kéne kiállnom ennyi ember elé, de beöltözve lehet, hogy csak nyögni tudnék a félelemtől.
Ezek a gyerekek, meg full beöltözve, halált megvető bátorsággal felmennek, előadnak egy, a figurára jellemző szösszenetet, aztán meg mennek fotózkodni. Na jó, van akin azért látszik némi megilletődöttség, de így is inkább az a benyomásom, hogy tökre nem érdekli őket, hogy most ki mit gondol róluk, pedig be kell valljam, így felnőtt szemmel… inkább nem mondok semmit, csak csendben vén állatnak képzelem magam.

A verseny után a szervezők mindenkit kihajtanak a ligetbe. A szabad levegő itt másodlagos szempont, a rögtönzött nagyszünet fotózásra ad jó alkalmat. A szabad levegőtől rögtön meg is éheztünk, így elindultunk „rendes” kaját vadászni, és némi technikai szünetet is tartottam, így még egy előadásról sikerült lemaradnom, de a táncszőnyeg verseny kezdetére szerencsére visszaértem.
A táncszőnyeg verseny, amikor a látott nyilak alapján lépkedni és ugrálni kell, lehetőleg úgy, ahogy a nyilak mutatják.

Itt fellépett a technika ördöge is, de végül azért csak sikerült elkezdeniük a versenyzőknek a „táncot”. Az első forduló után inkább átadtam a helyem egy komolyabb szurkológárdának és szívtam egy kis frisslevegőt.
Na a konzolteremben ilyen nem volt. Egy kicsit elbambultam a játékokon és figyeltem, ahogy a srácok játszanak. A közönség egy-egy jobb kombináció láttán felmorajlott, mögöttem meg egy srác magyarázta a barátnőjének, hogy mi is folyik voltaképp.

Itt az ideje a frisslevegőnek gondoltam. Nem értem, hogy akkor hogy kerültem a karaoke terembe, ahol éppen produkció zajlott.
Cérnahangon énekelt két lány, de ez még oxigénhiányos állapotban sem ütötte meg nálam a mércét, úgyhogy ekkor már tényleg kimentem levegőzni egy kicsit, ezért kerülhettem a nagyterembe a Naruto vetítésre.
Itt eliszogattam a kávémat, felismertem a vásznon néhány jelmezt, majd úgy döntöttem, oxigénből is megárt sok, és visszamentem a kiadós beszélgetésre.

A magyarországi mangát kiadó könyvkiadók képviselőivel lehetett beszélgetni, egy vitavezető segítségével. Az derült ki, amit mindenki sejthet, hogy a kiadók véresre keresik magukat a magyarországi eladásokból, mert nagy a mangapiac.
Ja nem, pont fordítva. Kockázatos befektetés egy manga, egy hosszabb sorozat meg maga az oroszrulett. Nyilván a nagyobb, tőkeerősebb kiadóknak itt is jobb a helyzete.

A beszélgetés után díjkiosztó és tombolahúzás volt a nagyteremben, úgyhogy visszavánszorogtam megnézni a győzteseket. Mondjuk a cosplay egyénit lehetett sejteni előre. Azt persze kevesen gondolták, hogy ő nyeri a rajzversenyt is fanart kategóriában. A fiatalok annyira kreatívok, azt nem értem, hogy hova tűnik ennyi tehetség.

A ceremóniák után afterparty volt a kistermekben, a nagyteremben meg visszatérő fellépőnk, a technika ördöge játszott némileg az idegeinken, majd elkezdődött a Final Fantasy vetítés. Nem, nem az, amit mindenki látott a moziban.
Itt egy apokalipszison túl, és egy másik előtt áll az emberiség, a Föld haldoklik, a gonosz erői meg összegyűltek, hogy most aztán tényleg átvegyék a hatalmat. Ez nekik nem sikerül, mert a jók csapata jól legyakja őket. Jó sok harc után a mindent megtisztító eső, a filmben gyógyulást, nekünk meg a film végét hozza.

Kikapcsolódásként felvettem a kabátomat, mert a hideg felváltotta a technika ördögét, és megnéztem, hogy milyen is az afterparty. Szombat este van, a fiatalok szórakoznak. Ez jó, mert enélkül végleg lúzernek érezné magát bárki, aki itt maradt estig, így azért elmondhatjuk, hogy táncoltunk is.
Kellemes tánczene szólt, de én kihagytam, mert ez nem az én műfajom, úgyhogy inkább öreg állatnak gondoltam magam megint, és bevackolódtam még egy kávéval a Hellsing Ova vetítésre.
Ez már inkább az idősebbeket célozza – mert van benne szexre utaló jelzés, gondolom azért. Emberek oldalára átállt zsoldos vámpírok küzdenek hasonló zsoldos vámpírokkal az idők, és a sorozat végéig.
Háromnegyed tizenegykor indultam haza hulla fáradtan. Egy dolog motoszkál a fejemben. Mi lesz itt farsangkor?

Kapcsolódó link: Magyar Anime Társaság