FőképTalán nem illik ilyesmivel kezdeni egy lemezajánlót, de nem tudok szó nélkül elmenni a borító mellett.
Nem tetszik. Többszöri megtekintés után sem jut róla semmi értelmes az eszembe. Valaki ollóval összevágott pár, a címhez passzoló képet és kész – szóval nem értem. Főként, ha figyelembe veszem, milyen zenét van hivatva felvezetni (vagy összehasonlítom a korábbi borítókkal).
Oké, az világos, hogy ez az utolsó lemezük a Century Media égisze alatt, s gondolatban már a következő lépéssel foglalkoznak, de akkor is.

Még szerencse, hogy a zenére nem lehet panasz, jóféle metalcore (vagyis heavy metal és hardcore keverék), ami első hallásra Slayeres elemeket tartalmaz (dob és súlyosság tekintetében mindenképpen).
A nyitószám alapján simán elmehetnének előzenekarnak Tom Arayáék idei turnéjára. Mondjuk az is igaz, hogy akik az Ozzfesten már bizonyítottak, azok ettől a feladattól nem ijednének meg.

A következő öt szám időben az előző, The War Within album idején keletkezett, csak oda már nem fértek fel, így aztán erre a kvázi CM búcsúlemezre kerültek.
A féltucatnyi számban erőteljes riffek keverednek a kellően súlyos és feszes dobolással (nem tehetek róla, de Dave Lombardo jut az eszembe minden alkalommal), amit az énekes, Brian Fair dühös, középregiszteresnél valamivel mélyebb hangja terel a kellő irányba.
Durvulatok váltakoznak melodikus részekkel, ami összességében kellemesen fémes, és nem utolsó sorban fejrázásra ingerlő muzsikát eredményez.

A nyitóblokkból két szám lopta be magát a szívembe, a videóklippes „In’ Elegey” (megnézhető az együttes honlapján) és a korai Overkill thrashes tempóját idéző „Going, Going, Gone”.
Az ezt követő két szám korábbi szerzemények újrafelvétele („Deadworld” és „This Is My Own”), ezek miatt sem kell panaszkodniuk.
Az albumot záró három szerzemény pedig az együttes gyökereit, az őket ért korai hatásokat van hivatva bemutatni.
Tegyük hozzá, korántsem kézenfekvő példákról van szó, Cro-Mags vagy Agnostic Front választást inkább vártam volna. Na mindegy, ezek a számok sem rosszak, egyszerűen csak mások, mint napjaink Shadows Fall zenéje.

A hármas tagozódás (új saját, régi saját, idegen feldolgozások) ellenére mégis egységes „képet” mutat az album, egyetlen szám sem lóg ki az összképből.

A mostani felállás egyrészt jó zenészeket takar (nem véletlenül szavazták be a szaklapok a dobost és a gitárosokat különféle kategóriákban a legjobbak közé), másrészt a dalszerzés terén is tudják, mit akarnak.
Azt azért túlzásnak tartom, hogy ők lennének a modern Metallica (az is megérne egy külön misét, hogy mit is takar ez a szóösszetétel), de vitathatatlanul ott a helyük a metalcore műfaj élmezőnyében.

Most már csak az a kérdés, hogy zeneileg merre tovább, mikor jön ki az új lemez és persze melyik kiadónál.

Érdekességként ideírom, hogy egy idei pankrátor válogatáslemezre felkerült az együttes „Fury of the Storm” című száma. Rajtuk kívül még Motörhead és P.O.D. , valamint egy seregnyi, általam nem ismert csapat szerepel a WWE Wreckless Intent albumon.

Az együttes tagjai:
Brian Fair – ének
Jonathan Donais – gitár / ének
Matthew Bachand – gitár/ének
Paul Romanko – basszusgitár
Jason Bittner – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. In’ Effigy
2. Will To Rebuild
3. Haunting Me Endlessly
4. Seize The Calm
5. Carpal Tunnel
6. Going, Going, Gone
7. Deadworld
8. This Is My Own
9. December (Only Living Witness feldolgozás)
10. Mark Of The Squealer (Leeway feldolgozás)
11. Teasn’, Pleasn’ (Dangerous Toys feldolgozás)

Diszkográfia:
Somber Eyes To The Sky (1997)
Of One Blood (2000)
Deadworld EP (2001)
Fear will drag you Down (2002)
The Art of Balance (2003)
The War Within (2004)
The Art Of Touring (2005) DVD
Fallout From The War (2006)