Főkép

Ha korábban bármely Shadowrun kötet kapcsán úgy vélekedtem, hogy ideális bevezető a Felébredt Világba, akkor most jön egy kiegészítés hozzá. Stephen Kenson új könyve is teljesen alkalmas (ha nem a legalkalmasabb) erre a feladatra.
Ez részben a témaválasztásának köszönhető.

A történet főszereplője Kellan Colt, a vidéki lány, akinek elege lesz alkoholista nagynénjéből, és elindul álmai városa, Seattle felé. Tegyük gyorsan hozzá, hogy annyira nem számít tapasztalatlannak, hiszen odahaza részt vett pár árnyvadászaton, de ez olyan, mintha valaki megyei harmadik osztályból az NBI-be készül átigazolni. Szóval elég karcsú szakmai múlttal rendelkezik.

Amikor modern Dorothy-ként megérkezik a csodák földjére, nem csupán saját céljait igyekszik megvalósítani, hanem egyúttal idegenvezetőként is funkcionál az olvasó számára. Ahogy megteszi első tétova lépéseit, gyakori magyarázatokat kérve és adva a tapasztaltabbak számára nyilvánvaló dolgokra, kéretlenül is elmagyarázza a modern világ működését: az árnyak közötti szabályokat, a mágia mibenlétét, a bandák szerepét, és a többi, és a többi.

Ez időnként kicsit szájbarágósnak tűnhet mindazok szemében, akik olvasták az eddig magyarul megjelent harmincegynéhány Shadowrun könyvet, de mivel mindig lesznek későn érkezők (többnyire születési dátumukból eredően), számukra nem céltalan az effajta megközelítés. Főként, mivel nem unalmas bedekkerről van szó, hanem ízig-vérig Shadowrun történetről, amiben elsősorban az akción van a hangsúly, nem pedig a terjengős önelemzésen.

Bár később lehet, hogy erre is sor kerül, elvégre Kellan Colt nagyvárosi kalandjainak itt nincs vége. Számos kérdés marad megválaszolatlanul, s előre borítékolható, hogy erkölcsi érzékenysége a jövőben is gondot okoz majd az ifjú varázslónőnek. S nem utolsó sorban a most szerzett ellenségei sem fognak beletörődni a vereségbe. De ez már a következő kötetekre marad.

Búcsúzóul annyit még megemlítek, hogy a borító megegyezik az angol kiadáséval, és itt már az új design látható. A logót leszámítva nekem tetszik.