FőképPicasso szerelmei
A kiállítás kurátorai: Geskó Judit és Orosz Márton
A kiállítás megtekinthető: 2006. augusztus 1.–2006. szeptember 17.

Pablo (Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz) Picasso 1881. október 25-én született, és húsz évesen már kék korszaka volt.
Az élettel együtt falta a nőket, és festett, rajzolt, karcolt, sőt írt is, amikor úgy tartotta kedve. 92 éven keresztül. 1973. április 7-én halt meg.

A kiállítás a szerelmek mentén szeleteli fel az életművet, és azokat egy-egy korszakkal azonosítva mutatja be az alkotó egyes időszakait. Picasso mindegyik szerelmét egy-egy ideállal azonosította, és persze így is jelenítette meg.

Az egész Fernande Olivier-rel és Eva Gouel-lel kezdődött. Utánuk jött a finom balerina Olga Koklova. A vele kötött házasság a finomság hangulatát hozza el Picasso számára. A róla készült képek kihangsúlyozzák az asszony kecsességét.
Utána a fiatal és atletikus Marie-Thérése Walter következett. A nő a fiatalos lendületet testesíthette meg a festő életében, amit a róla készült kubista többnézetű kép is tanúsít.

Dora Maar a hisztérikus fotóművésznő neurotikus természetével jó hátteret adott a háború őrületének. A szerelmek ilyen, a világra rímelő választása már-már hideg és számító. Ha nem ihlették volna meg ennyire, azt hihetnénk, direkt csinálta.
Dora Maar egyébként szinte ugyanúgy, mint a többiek, szinte belehalt Picasso elvesztésébe.

Következett Francoise Gilot, az egyetlen nő, aki túlélte – átvitt értelemben – a mestert. A róla készült képen szinte kislányként jelenik meg, csak egy anyajegy jelzi, hogy érett nővel van dolgunk.
A sorban a legutolsó Jacqueline Roque, aki a végzet asszonyaként szegődött a nála negyvenöt évvel idősebb festő mellé.

Mozgalmas élet pár szemelvényét láthatjuk a kiállításon, a fentiek szerinti elrendezésben. De nem is ez az első, ami feltűnik nekünk, hanem hogy Picasso tényleg zseniális. Megragadja a dolgok lényegét – persze a saját szemüvegén keresztül – és zsigeri őszinteséggel kiteszi elénk. Nesztek, ez az én világom.
Mi meg irigykedhetünk életünk végéig…