Főkép

Jim Jarmusch mindig is előszeretettel használt filmjeiben az angolajkú közönség számára idegen nyelveket, talán, hogy nevelje, de az is meglehet, hogy egyszerűen bosszantsa őket. Olyan messze ugyan soha nem ment, mint a Picasso kalandjai-nak rendezője, aki kilenc – köztük két viszonylag kicsiny népcsoport által beszélt, adott esetben értelemszerűen skandináv – nyelven készítette el filmjét, a magyar bevetése mindenesetre kemény bikacsökcsapásnak bizonyult. Kis hazánk nyelvét ugyanis az Atlanti-óceán túlpartján kifejezetten kevesen értik. Ezért a legszerencsésebb helyzetben még idehaza vagyunk, hiszen angolul lassan mindenki tanul, még ha nehezen értik is egyesek a szinkronizálatlan filmeket.

A történet egy Amerikába emigráló (disszidáló?) magyar lányról, Éváról, és tíz éve New Yorkban élő unokatestvéréről, az eredetileg Molnár Béla néven született Willie-ről szól. Már a kezdő képsorokból kiderül, hogy Willie hiába költözött a „lehetőségek hazájába”, neki – mint sok más sorstársának, és nem elsősorban külföldről odaszakadtaknak – legfeljebb egy koszos kis fészek jutott. Munka sem nagyon akad. Willie szerencsejátékos, kisstílű kártyacsaló, aki Eddie-vel együtt vágja át több-kevesebb sikerrel és rendszerességgel a náluk vastagabb pénztárcájúakat.

Éva odaérkezése teljesen felkavarja a már „beilleszkedett” kuzin mindennapjait. Nem azért, mert Willie-nek bármi komolyabb dolga lenne, hanem inkább amiatt, mert rá kell döbbennie, hogy alapvetően semmiben sem különbözik a frissen kivándorolt rokontól, legfeljebb régebb óta igyekszik meglehetősen jól eladni magát a kinti kultúrán nevelkedett – vagyis jól leplezetten első generációs – amerikaiként. Willie épp ezért talán még kevésbé érti és fogadja el Éva csökönyös különbözőségét, mint „bennszülött” kártyás társa, Eddie.

Tíz nap után Éva a nénikéjükhöz költözik Clevelandbe, ám egy érzelmileg balul sikerült, ám annál jövedelmezőbb kártyaparti után Willie és Eddie úgy dönt, hogy mivel semmi más dolguk nincs, meglátogatják az időközben munkába állt „idegen” rokont. Innen az amerikai filmekben oly gyakori utazás motívuma veszi át a főszerepet – innentől válik jellegzetes road movie-vá a sok tekintetben mégis rendhagyó alkotás. Rendhagyó már csak azért is, mert fekete-fehér. Az apró, elkülönülő jelenetek ráadásul nagyjából olyannyira eseménydúsak és pergőek, mint egy autentikus felfogásban előadott Csehov-darab. Marad időnk tehát elgondolkodni a helyzeteken, a vágyakon, a jellemeken. Elgondolkodni, hogy mi miként döntenénk hasonló helyzetekben, egy hasonlóan kilátástalan, mégsem teljességgel értelmetlen élet elágazásainál.

Az efféle lassú tempójú, egyetlen kamerával, jelenetközi vágás nélkül felvett, rövid epizódok alkalmazása azóta sem különösebben elterjedt a filmművészetben, legfeljebb Woody Allennél látni néha ilyet, ám idehaza is akad követő: Sas Tamás Presszó-ja és Szerelemtől sújtva című döbbenetes filmdrámája hasonló vénában fogant.

Nekem a Florida, a Paradicsom jelentette az első komoly találkozást Jarmusch-sal, és jóllehet nem ez volt az első darab, amit tőle láttam, ez fogott meg először annyira, hogy később már nem kellett megfontolnom, érdemes-e megnézni a rendező más filmjeit, hanem biztosra vehetem, hogy nívós és tűnődésre késztető, kellően művészi, mégsem riasztóan avantgárd alkotást várhatok tőle. És nem is kellett csalódnom egyetlen alkalommal sem.

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: angol / magyar (mono 1.0)
Felirat: magyar
Kép: 1,77:1 (16:9)

A DVD-kiadás extrái:
Werkfilm
Jim Jarmusch filmográfia
Ajánló

Jim Jarmusch nagyjátékfilmjei:Permanens vakáció (1980)
Florida, a Paradicsom (1984)
Törvénytől sújtva (1986)
Mystery Train (1989)
Éjszaka a földön (1991)
Halott ember (1995)
Szellemkutya (1999)
Kávé és cigaretta (2003)
Hervadó virágok (2005)