FőképImmáron harmadszor találkozunk a 13-as jegyében született leányzóval, Laurával, aki kiválasztottként esélyt kap egy évvel korábban eltűnt édesapja kiszabadítására (a börtön bolygónk párján, az Aventerrán található).
Az előzményekről már írtam a korábbi kötetek kapcsán, ezért nem ismétlem meg a cselekményről, a világfelépítésről és a nyomtatott szöveg elődjéről (Michael Ende) szóló részt.

Elég az hozzá, hogy a Jó és a Rossz, illetve a Fény és a Sötétség időtlen harca ebben a kétbolygós történetben még mindig nem dőlt el. A jók hosszas küzdés után csak a közvetlen bukás elkerülésénél tartanak, és ez ránézésre még jó darabig így is marad.
A változatosság kedvéért egyszer majd szeretnék olyan fantasy regényt olvasni, ahol a gonosz erői szorult helyzetben vannak, és simán nyernek a jók.

A kötetek óta tartó gyűjtögetős játék főszerepére kiszemelt Laura Leander ezúttal a nagy erejű, évszázadokkal korábban elveszett mágikus kard (a Fény Kardja, más néven Tündöklő) pontos hollétének kiderítését, illetve begyűjtését kapta feladatul (bár erről kezdetben még mit sem tud).
Persze a sötét oldal most semmit sem bíz a véletlenre, részletes tervekkel, többszörös gyilkossági kísérletekkel próbálják semlegesíteni tizenéves ellenfelüket, és megszerezni a varázsfegyvert.

A könyv kilencvenöt százaléka erről a kutatásról, illetve a gonoszok terveiről szól, kiegészítve némi másvilágbéli, Aventerrán játszódó jelentekkel, ráadásul az Ezüstszfinx színrelépésére is sokat kell várni.

Némileg zavarban vagyok a kötet értékelésével.
Egyfelől idegesített a jók, egészen pontosan Laura botladozása a csapdák és saját feladatának elvégzése közben. Oké tudom, szegény kislány még csak 13 múlt, és ebben a korban ugye nem a bölcsesség és a megfontoltság a jellemző tulajdonság.
De mivel életkora nem villog állandóan a lapok szélén, így hajlamos vagyok érettebb hősként kezelni – kicsit többet várok tőle, ami alaptalan és nem is teljesül.

Két tinitársa sem jutott túl a jelképes személyiségformáláson, főként Kaja viselkedik egysíkúan. Tizenöt-húsz oldal elolvasása után rendre kénytelen voltam becsukni a könyvet, hogy lenyugodjak.
De aztán mindig újra és újra kinyitottam, és figyeltem tovább, miként alakulnak az események. Merthogy a történet a megannyi kikacsintás és előre borítékolható fejlemény ellenére is izgalmas.

A befejezés természetesen csupán a kötet, nem a történet végét jelenti, az események ugyanis mennek tovább, s még legalább két kötet hátravan (ennyivel tartanak előrébb német nyelvterületen).

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Laura sorozat
Laura és Aventerra titkai
Laura és a Hét Hold Pecsétje
Laura és az Ezüstszfinx rejtvénye
Laura és a sárkánykirályok átka