FőképÚgy tűnik a Matthew Bellamy (ének és gitár), Christopher Wolstenholme (basszusgitár) és Dominic Howard (dob) alkotta trió sem arról híres, hogy évente új albummal lepje meg rajongóit.
Ha azonban azt a zenei minőséget nézzük, amit letesznek az asztalra, akkor egy szavunk sem lehet. Ezek a fiúk is képesek a fejlődésre, továbblépésre.

Persze az alapok már ’99 óta adottak, azóta folyik ennek modernizálása, illetve kísérletezések más stílusirányzatok bevonásával. Matthew Bellamy énekhangja – meglehetősen magas hangokat bír produkálni, néha egészen nyávogós – valamint az alapvetően rockra építkező zene jelentik a kiindulópontot a Black Holes & Revelations albumon.

És ezzel az alappal indulva aztán valami teljesen más, új dolgot képesek alkotni a fiúk. Alapvetően agyon vannak torzítva a gitárok, néha el sem tudjuk dönteni, hogy gitárt vagy szintetizátort hallunk éppen.
A nóták jelentős részénél a retró hatása érezhető; a „popposabbja” eséllyel pályázhat akár egy diszkóban is. Madonnának már bejött ez a dolog, most a Muse is belenyúlt, és ők is remekül ráéreztek az ízére. A maguk módján persze.

A közönségnek pedig úgy tűnik, szintén bejött egy ilyen irányú elmozdulás. Szinte mindenhol a listák élére került a lemez, amit ráadásul visznek; ha nem is, mint a cukrot, de azért elég derekasan fogy. Dupla annyi került eladásra belőle eddig, mint az előző, Absolution című lemezből.

Hogy mi lehet mindennek a titka? Talán az, hogy ha nem csak egyszerűen hallgatja az ember ezt a zenét újra és újra, hanem valamilyen minimális szinten oda is figyel rá, akkor ráébred, hogy minden egyes újrahallgatáskor felfedez valami apró dolgot, ami elkerülte addig a figyelmét.
Ezt az alapvetően energikus zenét ezek a „kis dolgok” képesek elképesztő módon feldobni.

Azért arról is kell szót ejteni, hogy amint az előző albumok, a Black Holes & Revelations is tartalmaz lírai nótákat, amelyek aztán – Bellamy hangjának és egy zongorának köszönhetően – elemi erejű hangorkánná terebélyesednek.

Azt hiszem, a fentebb említett Absolution után nem nagyon lehet csodálkozni, hogy a Muse ilyen irányba indult tovább. Nyomokban felfedezhető az előző album, de leginkább a pop, a rock és a ’80-as évek – elsőre talán furcsának ható – keveréke dominál.

Aki a New Born vagy a Plug in Baby-féle keményebb hangzásvilágra számít, azt el kell keserítenem, ilyesmit nem nagyon fog találni ezen a lemezen. Viszont aki valami újabbra, határozottan modern hangzásvilágra kíváncsi, semmiképpen ne hagyja ki.

A együttes tagjai:
Matthew Bellamy – ének és gitár
Christopher Wolstenholme – basszusgitár
Dominic Howard – dob

Az lemezen elhangzó számok listája:
1. Take a Bow
2. Starlight
3. Supermassive Black Hole
4. Map of the Problematique
5. Soldier’s Poem
6. Invincible
7. Assassin
8. Exo-Politics
9. City of Delusion
10. Hoodoo
11. Knights of Cydonia

A Muse korábbi albumai:
Showbiz (1999)
Origin of Symmetry (2001)
Hullabaloo (2002) Válogatás lemez
Absolution (2003)
Black Holes & Revelations (2006)
Black Holes & Revelations (CD+DVD) (2007)