FőképAki ismeri Balázs Elemér saját csapatának első két albumát, nagy vonalakban tudhatja, mire számíthat, ha felteszi a harmadik lemezt.
A magyar „könnyű” dzsessz - két tagcsere ellenére - vitathatatlanul legjobb összetételű formációja lényegében képtelen rá, hogy ne roppant igényes, néhol a még épphogy „felhasználóbarát” elvontság és (kissé szabadon értelmezve) a free jazz határait súroló zenéjüket mindvégig a simogató harmóniákkal, kellemes dallamvilággal és tökéletes megszólalással elegyítő muzsikát produkáljanak.

A korábbi lemezeket hol többé, hol kevésbé meghatározó Pat Methenys vonal nem szakad meg, mi több, a „Dream Journey” elektromos gitár-fantáziája, s különösen a „Jaipur Garden” instrumentális részei akár a nagy tanítómester előtti főhajtásként is felfoghatók, míg az „Open Your Mind” akusztikus kompozíciója az amerikai gitárvirtuózénál keletiesebb ütős kíséretével is a Metheny/Mays páros egészen ihletett pillanatait idézi.

És mindez mégis Juhász Gábor sokszínű zenei egyéniségét domborítja ki, hiszen maguk a szólók a legnagyobb rosszakarattal sem mondhatók sem olcsó, sem briliáns utánzatnak, hanem a hazai dzsesszgitározás régóta meg sem közelített magaslatait ostromolják.

Amit - a korábbi, főleg az első lemezen hallható számokkal összevetve az új felvételeket - némileg hiányolok, az Winand Gábor izgalmas scattelése.
Nem mintha nem szólalna meg a másokéval összetéveszthetetlen, többnyire szöveg nélküli dzsesszének, ám valahogy kevesebb az emberi hang képességeinek határait újradefiniáló, hangszerszerű ének.

Szinte leírni sem merem, mivel valójában igencsak nagyra becsülöm a teljesítményét, mégiscsak ki kell mondanom: Hajdú Klára számomra sosem fogja betölteni Czerovszky Henriett szerepét - és nem helyét -, mivel bármennyire tökéletesen, Henriettnél igazából jobban is énekel, hiányzik belőle az a meghatározhatatlan érzékiség, amivel közvetlenül a szívemhez szól.
Ám ez kétségtelenül egyéni ízlés dolga, a remek dzsesszes hangzást, a hibátlan megszólalást és intonációt pedig semmiképp sem szeretném elvitatni tőle.

A Refracting Sounds valódi különlegessége ugyanakkor nem Juhász Gábor és Balázs József Pat Methenyt és Lyle Mayst idéző gitár- és billentyűs játéka, sem a párjukat ritkító énekesek teljesítménye, és még csak nem is Balázs Elemér nem egyszer poliritmiába hajló, de legalábbis azt sejtető dobolása, hanem a többi számhoz képest felettébb elvont „Homecoming”-ban megszólaló cimbalom és tárogató.

Balázs Elemér nem engedi elfelejteni magyar gyökereit, azt a népzenét, azt a zenei nyelvet, dialektust, amiből egykor kiindult, és amit továbbgondolva és a világ más tájainak muzsikáival összevegyítve valóban világszínvonalú, csodálatos szerzeményekkel gazdag albumokat rögzített mind saját együttesével, mind más, neves dzsesszformációkkal.

Ne habozzunk tehát meghallgatni az albumot, hiszen a szűkebben vett műfajban csak kevesen érnek, érhetnek fel az Elemér Balázs Grouppal, a lemez pedig változatossága miatt bármikor, bármilyen hangulatban élvezhető, s kellő szellemi stimulációval szolgálhat ebben a zeneileg sokszor ingerszegény világban.

Az együttes tagjai:
Balázs Elemér - dobok
Balázs József - billentyűs hangszerek
Juhász Gábor - gitár
Glaser Péter - nagybőgő
Dés András - ütőhangszerek
Winand Gábor - ének
Hajdú Klára - ének

Közreműködők:
Dés László - szopránszaxofon
Czvikovszky Gábor - trombita
Borbély Mihály - tárogató
Lukács Miklós - cimbalom

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Elf
2. Peach tree
3. Balkan sky
4. Dream journey
5. Deep colours
6. Open your mind
7. Going to America
8. Refracting sounds
9. Jaipur garden
10. Homecoming
11. King’s farewell
12. Breaking up
13. Strange silence
14. After the storm

Diszkográfia:Around The World (2002)
Our Worlds Beyond (2003)
Refracting Sounds (2004)
Magyar népdalok (2005)
Best & Live 2001-2006 Concert In Budapest (2007)
Early Music (2007)