Főkép

Számos törekvés irányult már arra, hogy megkíséreljék megtalálni a kultúrák közti egyezéseket és különbségeket. Az egyik közös indíttatás, amiben valamennyi hiedelemvilág kivette a részét, a halál legyőzésének vágya. Hogy ezt hányféle képen kísérelték meg, arra a kulturális antropológia és az összehasonlító vallástörténet adhat választ.

Tudjuk, hogy a zsidó és a keresztény világ a halál utáni létre összpontosít, az indiai aszkéta igyekszik még életében többször lefuttatni a halál állapotát. Kínában lakhelyet építenek az ősök szellemének, míg a hindu egy végső lényeget dobál testről testre, a buddhista szemlélet szerint pedig a világ csak jól sikerült illúzió, amit a tudatlanság generál.

A hermetika és alkímia – jellemző módon – nem elégszik meg a lélek halhatatlanságának elképzelésével, a testet is halhatatlanná kívánja tenni. És létezik számos elképzelés, amely szerint a test is örökkévaló, de gondoskodni kell róla, nehogy a túlvilág útvesztőiben eltévedjen, nehogy rossz választ adjon az őt kérdező szellemnek, vagy nehogy a rothadás démona megkaparintsa.

A bomlást legyőzendő készülnek a múmiák, akiket Renate Germer egyiptológus, biológus mutat be az olvasóknak. A Múmiák a világ minden tájáról átfogó képet ad a múmiakészítés világáról. Persze nem úgy, mint egy szakácskönyv, receptet hiába keresünk benne. Ahogy azt a MiMicsoda sorozat már többször is bizonyította, lehet szűk terjedelemben is komoly tartalmat adni.

Renate Germer Egyiptommal kezdi a bemutatást, azután átfogó képet ad a múmiakutatás tudományáról, bemutatja a világ ismertebb múmialeleteit, visszatér Egyiptomhoz és az ottani technikákhoz, sorra veszi Dél-Amerika, Ázsia aszalt halottjait, majd fölmegy Észak-Európába, és még a lápi múmiákra is kitér.

Meglátogatja a természetes múmiákat, végül a közelmúlt híres preparált vagy spontán fennmaradt halottjaival zárja. Ehhez gyönyörű és hangulatos illusztrációkat használ, hogy az olvasó szinte már ott érzi magát a halottak között, mellette Anubisz – jobb esetben –, előtte Ozirisz, az ő mérlegével…

Az olvasó azt hihetné, ezt a témát már kimerítették, egy sorozat újabb kötete sok újdonsággal nem szolgálhat. Igaza lenne, de tévedne is. A múmiák valóban ott porosodnak már jóformán minden valamire való kölcsönző polcain, játékboltokban, játékgépeken, meg még számos helyen. Viszont nagy általánosságban ugyanazt az oldalt dolgozza fel szinte minden, amiben legalább névleg szerepel a múmia.

Ennek köszönhetően valóban a könyökünkről is fáslit tekerünk, és a kútból is ganajtúrókat húzunk elő, azért ez a tudás meglehetősen egyoldalú. És éppen ez az, amiért egy karcsú, de kétség kívül jól összeállított és pontossággal megírt könyv, rengeteg újdonsággal és hasznos információval szolgál. Azt már talán minden a gyerekséggel komolyan foglalkozó gyerek tudja, hogyan szabadították meg a múmiákat a romlandó részektől.

Viszont mivel tudták ilyen módon kiszárítani, hogy voltak képesek megállítani az időt, vagy éppen, hogy sokkal az egyiptomiak előtt már készítettek aszalt embert télire. Hogy kikből lettek a mocsári múmiák? Mmm… finom. Hogy minek köszönhető egy-egy múmia, hihetetlen épsége - szebb, mint néhány ember új korában - és hogy mi mindenre képesek voltak a múmialáz időszakában. Talán még az ételt is velük fűszerezték.

Szóval, ha valaki nem a témából akar megélni, meglehetősen teljes képet kaphat a múmiákról. Jó konzerválást!