FőképLévén, hogy számomra Bach mindenféle korú és nemű komolyzenék zsinórmértéke és igazodási pontja, cseppet sem meglepő, hogy Bartók szólóhegedűre írt szonátáiról a hajdan élt mester hegedűszonátái és partitái, a negyvennégy hegedűduóról ugyanakkor a „Kétszólamú invenció”-k jutnak rögtön az eszembe.

Ám az összevetés magától értetődő mivolta nyilván másokban is felmerült már, hiszen a szigorú ellenpontra épülő, stilizált táncdallamokból összeállított szólószonáta éppúgy előadói bravúrt igényel, mint többek között Bach d-moll partitája, a hegedűduók pedig az oktató jelleg és az élvezhetőség finom egyensúlyával gyönyörködtetnek, miként a legfontosabb barokk hangnemeket bemutató 772-786-as Schmieder-jegyzékszámú zweistimmige Inventionen is.

Kelemen Barnabás csodálatra méltó átéléssel és technikával oldja meg a csupán a legkiválóbbak által megkockáztatható feladatot. Játéka érzelemdús, ám közben észtől, intelligenciától vezérelt.
A roppant nehéz kettősfogásos menetekből kibontakozó szólamok külön-külön életet élnek, mégis eggyé simulnak ebben az ihletett előadásban. A befogadó számára talán legbonyolultabb tétel, a Fuga ezer színnel elevenedik meg a minden hangot, minden hangsúlyt a tökéllyel vetekvő módon életre keltő interpretációban.

A játékossága, vidámsága és elevensége miatt sok más Bartók-darabnál könnyebben befogadható 44 duóban Kokas Katalin társáéhoz méltó érettséggel és frissességgel szólaltatja meg a rövidke darabokat.
Kettejük együttes játéka az egymáshoz idomulás iskolapéldája. Sokszor szinte lehetetlen ugyanis megkülönböztetni, melyik szólam jutott a férfiasabb, határozottabb játékosnak, s melyik a finomabb, nőiesebb játékáról felismerni illendő hegedűművésznek.

Ez akár súlyos kritika is lehetne, de a legfőbb kívánalom itt nem az egyénieskedés, a túlzó romantizálás, hanem a művészi alázattal átitatott, érző előadás. Márpedig a Kelemen-Kokas duó messze nem úgy szól, mint amikor két instrumentalista növendék picinyke nyirettyűiken reszel el néhány kellemesnek szánt, de épphogy csak elviselhető iskoladarabot.

A Budapest Music Center Records Bartók-évforduló alkalmából megjelent hangfelvételét elhallgatva jószerével felfoghatatlannak tűnik, miért nem jóval közkedveltebb a legnagyobb hatású huszadik századi magyar komponista e két zeneműve.
Elvégre Bach tandarabjait is jobb sorsa szánták, mint hogy a billentyűkkel épp csak ismerkedők kedvét vegyék el velük örökre a muzsikától.

Ellenben a valóban művészi felvételek minden másnál hathatósabban segítenek megszerettetésükben, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin pedig, úgy érzem, semmivel sem maradnak alul Bartók potenciális népszerűsítőiként a Glenn Gouldhoz és Angela Hewitthoz hasonló Bach-előadóktól.

A lemezen elhangzó számok listája:
Szólószonáta hegedűre (eredeti változat), SZ. 117, BB 124
1. Tempo di ciaccona
2. Fuga
3. Melodia
4. Presto

Kelemen Barnabás - hegedű

5-48. 44 duó két hegedűre, SZ. 98, BB 104

Kelemen Barnabás - hegedű
Kokas Katalin - hegedű