FőképKíváncsian vettem kézbe L. Ron Hubbard dekalógiájának utolsó előtti kötetét. Főként az érdekelt, ki fogja továbbmesélni a történetet. Soltan Gris az addigi szóvivő kikerült az események közepéből, s mint Jettero Heller foglya, jelenleg voltári cellájában bűneinek terjedelmes gyűjteményét diktálja vallomásszerűen. Mivel ezeket az olvasó már ismeri, ezért új emberre vár a feladat, mesélje tovább az események és szórakoztassa a nagyérdeműt. A gonoszdik táborából J. Walter Madison földi eredetű PR szakemberre esett a választás, aki nem csupán krónikásként számol be a látottakról, hanem cselekvő részeseként alakítja a voltári történelmet.

Szegény voltáriak. Náluk is léteznek újságok, tévécsatornák, de 125.000 évnyi fejlődés után még mit sem tudnak a reklámról, a sajtóhadjáratról és a közvélemény manipulálásáról. Egészen eddig. Hiszen Madison máshoz nem értvén, főnöke iránti szolgalelkűségtől vezetve még mindig Jettero Heller kiiktatásán fáradozik. Ez az elképzelés kapóra jön Lombar Hisstnek, az Apparátus vezetőjének, aki hajlandó szabad kezet és korlátlan költségvetést adni a földinek, ha bizonyítékkal szolgál módszere hatékonyságáról. De pénz és befolyás nélkül Madison nem képes ilyesmire, viszont mindezekkel már rendelkezik ismerőse, a szintén földről érkezett Teenie, a hajdani örömlány. Aki viszont nem tartja sokra Madisont, kedveli Hellert és semmi pénzért nem ártana neki. Ellenben halálosan gyűlöli Soltan Grist.

Az olvasó meg csak ámul-bámul, miként vergődik a kétbalkezes PR szakember a különféle érdekek, a lefejezés és a megdicsőülés végletei között. Egy biztos, kellőképpen szűklátókörű ahhoz, hogy tetteinek morális következményeivel számolna, vagy csak egy kicsit is felfogná a voltári helyzetet (kis rosszindulattal tipikus reklámszakember). Amolyan tanuljon meg minden bennszülött angolul, hogy beszélni tudjunk vele hozzáállással makacsul azon fáradozik, hogy a fennálló viszonyokat földiesítse. Ha mindez nem lenne elég, ráadásul a mentálisan egészséges voltáriak között meghonosítja a pszichiáter intézményét, ami hatalmas lehetőségeket és beláthatatlan következményeket okoz.

Hubbard ezúttal is parádés cselekményvezetéssel szórakoztatja az olvasót: erotika keveredik kémügyekkel, miközben azért ugye ez egy sci-fi regény, amiben mintegy mellékesen, de azért alaposan megmondja a magáét a dilidokiknak és a PR szakembereknek is. Továbbra sem lehet tudni, mi lesz a vége mindennek, így nem marad más hátra, mint várni a befejező, tizedik kötetet, melynek címe: Az eltörölt bolygó.