FőképHowie Beck nagy visszatérő és túlélő. A torontói fiatalember karrierje a múlt évtized derekán kezdődött, első nagylemezét, az 1997-es Pop and Crash-t szinte végig mononucleosis-ban (ez egy főként fiatalkorban előforduló betegség, ami gyakori lázzal és a nyirokcsomó megnagyobbodásával jár) szenvedve írta meg, majd ebből kigyógyulva, 1999-ben elkészítette a Hollow-ot, és ekkorra már városi sztárnak számított.
A vékony, lágy hangú énekes érzelemdús dalait a térségen kívül is elkezdték játszani a kereskedelmi rádiók és televíziók, és az új évezred elején már külföldi fellépésekre is felkérték.

A helyi hősből azonban mégsem lett akkora popsztár, mint amekkorát remélt tőle a város. A szeptember 11-i katasztrófa számára is rémálom volt, ugyanis két nappal a történtek után kiadójának a vezetője öngyilkos lett, így nem maradt senki, aki a továbbiakban megjelentethette volna a szerzeményeit.
Az alkotói válság előidézte hosszú szünet alatt nem sokan bíztak abban, hogy az egykori lányok álmából valaha ismét közönség-kedvenc lesz, de Howie Beck két év kihagyás után újra stúdióba vonult, és felvette a harmadik lemezének számait, ami Kanadában másfél évvel ezelőtt meg is jelent, és ez év februárjától már Európában is kapható.

Az albumot saját magáról nevezte el, és tizenhárom felvételt rögzített rá. A tartalom nem meglepő a sanyargatott múltú zeneszerzőtől, sok szomorú ballada hangzik el. Ettől eltekintve – vagy talán pont emiatt – azonban van az albumnak egy olyan sajátos hangulata, amire, ha nem is sokszor, de szerintem mindannyiunknak szüksége van.
Nem egyszer hallom lányismerőseimtől, hogy egy romantikus, vagy szomorú filmet csak azért néznek meg néha, hogy jól kisírhassák magukat, és úgy érzem, hogy valahol Howie Beck is ugyanezt célozta meg a dalaival.

A korong igen csendes, kevés hangszer szól egyszerre. Többnyire Howie Beck énekel és kíséri saját magát akusztikus gitárjával, illetve néha beszáll rendes gitár is némi dobbal, valamint trombita és harmonika is hallható olykor.
Egy-két vendégzenész is feltűnik: a „Don’t Be Afraid”-ben Ed Harcourt működik közre, és a Plaid is segédkezett pár szám megírásában. A legjobb dalok a „Sometimes”, „Don’t Be Afraid”, „How Do You Feel” és a „Floating”.

Howie Beck harmadik lemeze tehát nagyon jól meg tudja zenésíteni a hangulatot egy esős, borús délutánon, mikor a kedvesünk éppen távol van, és egy barátunkkal sem tudunk beszélgetni, de témája miatt nem fog állandó jelleggel beköltözni a lejátszónkba.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Alice
2. Sometimes
3. My Low
4. Zombie Girl
5. Don’t Be Afraid
6. The Books Beside Her Bed
7. How Do You Feel
8. We Waited
9. Everybody Sold Out
10. Please
11. I Need Light
12. Floating
13. Lay Down

Linkek:Frank Miller’s Sin City
Howie Beck
Neon Music