Főkép

A két irodalmi énnel rendelkező, élete végéig töretlen lelkesedéssel író, félszáznál is több 87-es körzet-regényével a krimifüggők körében halhatatlanként tisztelt Ed McBain hazánkban sajnos meglehetősen töredékesen kiadott életművel ismeretes az olvasók előtt.

Az 1991-es születésű Reklámgyilkosság azért unikum, mert a manapság már nehezen beszerezhető (eredetileg a Rakéta Regényújság által megjelentetett) Város a városban mellett ez az egyetlen olyan önálló regénye a szerzőnek, melyet magyar nyelven is élvezhetünk – újabb példa arra, milyen nagy szükség lenne hiánypótlásra a hazai kiadásban, még egyedül a McBain-életműben is.

A történet felütésénél egy New York-i kocsmában vagyunk: a főhős, Michael Barnes szenteste a pultnál üldögél egy szőkeséggel, pár órával hazainduló járatának felszállása előtt. Alig néhány oldal után azonban a férfit lopással vádolják, majd a rendőr az igazoltatás után ellopja a pénzét és az iratait.
Persze ez még csak a kezdet: hazaút helyett floridai narancstermelőnk annyi kalandba keveredik az elkövetkezendő 1-2 napban, hogy a sztori elmesélése még az amúgy eléggé edzett Steve Carella számára is igencsak szokatlan élménybeszámolónak bizonyulna.

Sok mindent el lehet mondani a Reklámgyilkosságról, de azt nem, hogy unalmas lenne: McBain sorra pakolja egymás után a fordulatokat, láthatóan örömét leli abban, hogy a főhőssel úgy játszhat, ahogy neki tetszik. Az ártatlanul megvádolt, bajba került főszereplő történetével a már jól kitaposott hitchcocki csapáson halad (tehát a könyv thriller, nem pedig a 87-es körzet-könyvekből megismert krimi), s ehhez jól illeszkedve álomszép segítőnőt is társít a rosszkor, rossz helyen felbukkant áldozathoz.

Barnes figurájának talán legérdekesebb vonása, hogy benne a szerző sikeresen elkerüli a vietnami háború traumájától sújtott, létezni képtelen hős kliséjét; noha a férfi emlékeiben nagyon is élénken élnek a harcmezőn elszenvedett borzalmak, mégis túl tud lépni ezen, s leginkább gyakorlatban igyekszik alkalmazni az ott szerzett tapasztalatokat.

A számos filmes utalással tarkított történetben (ahol McBain még egy ügyes önreflexióval is eljátszik, a szemfülesebb olvasók nagy örömére) a szerző nemcsak ember- és városismeretéről tesz újabb tanúbizonyságot, hanem más oldaláról is megismerhetjük. A könyvben előforduló egyes helyzetek kicsit talán naivnak tűnhetnek, de tekinthetünk rájuk meglehetősen abszurd, ezzel együtt talán életszerű szituációkként is – utóbbi esetben még beugorhat Scorsese Lidérces órák-ja, ahol a főhőst szintén szokatlan kalandokba sodorja egy félresikerült éjszaka.

Mindezek mellett fájó pont, hogy McBain szövege helyenként gondot okozott a fordítónak, és sutára sikerült párbeszédeivel, rossz hangsúlyaival és pontatlanságaival kizökkentheti az erre fogékony olvasót a könyv élvezetéből.

A Reklámgyilkosság izgalmas, a 87-es körzet után kissé szokatlan darabja a McBain-életműnek, mely pörgős cselekményével mindenképp ajánlható a thriller-kedvelőknek, még akkor is, ha a Mestert abban a bizonyos képzeletbeli városban játszódó történeteiért szeretjük igazán.

A szerző életrajza