FőképA gyerekképű fiatal ír tud valamit, és ezt nem rest megosztani velünk, olvasóinak világszerte népes táborával. A táborral, melynek rajongó beállítottságú tagjai kifejezetten várják, merre halad tovább a legújabb, Démonvilág névre keresztelt sorozat.

A második kötet után már teljesen biztos vagyok abban, hogy az eddigi hagyományoknak megfelelően Shan ezúttal is valami egyedit talált ki, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor saját szájíze szerint átdolgozta a legtöbb mitológiában fellelhető démonokat.
A különböző mitológiák és a sorozat világképének összehasonlításába most nem mennék bele, hiszen erre ott vannak az olyan könyvek, mint James G. Frazer alapnak tekinthető műve, Az Aranyág, vagy a kétkötetes Mitológiai enciklopédia.

Bármiféle tudományos munkához képest a Démontolvaj merő izgalom és váratlan fordulat, amit nehéz letenni, és bár a címben szereplő illető kiléte nagyjából félidőben sejthetővé válik, az utolsó oldalon is akad meglepetés.
Egy számomra egyelőre még nem egészen világos elgondolás szerint a második kötet teljesen máshol folytatja az elsőben elkezdett történetet, mint arra számítani lehetett. Aki tehát Grubbs Grady kalandjait várta, annak sajnos csalódnia kellett.

A dolog elsőre különös, elvégre a Vámpírciklust a lineáris történetmesélés jellemezte, ezúttal azonban egyszerűen nem marad idő a korábban megszokott karakterek után sóhajtozni, és abban is teljesen biztos vagyok, hogy Shan már tudja, mi történik majd a hátralévő kötetekben.

Grubbs Grady helyett itt van nekünk Kernel Fleck, a fura figura, főállásban iskolás és gyerek, mellékesen fantaszta. Környezetét azzal sokkolja, hogy lebegő fényeket lát (de nem ufókat), amelyeket tetszése szerint mozgat, vagy illeszt bonyolult minta szerint egymás mellé. Története hitetlenkedésen kívül csak idegenkedést vált ki osztálytársaiból, de még szülei sem igazán tudnak mit kezdeni állításaival.
Pedig ha tudnák, miről is van szó valójában, s hogy kapcsolódnak mindehhez a démonlakta világok, akkor bizony tátva maradna a szájuk. De nem tudják.

Mondjuk Kernel sincs tisztában a fényekkel, aztán meg nagyon ideje sem marad effélékre, mivel egy nem evilági lény (nevezzük nevén: démon) elrabolja a testvérét. Mindezt pont szüleik távollétében, amikor neki kell vigyáznia a kisebbre. Ezt mégsem hagyhatja annyiban.

Darren Shan ezúttal is remekelt, a könyv olvasatja magát, és bár a tartalma alapján továbbra sem tartozik a gyerekkönyvek közé, azért kőkemény horrornak sem mondható. Valahol a kettő között helyezkedik el, talán két-három lépéssel közelebb a felnőtteknek szánt regényekhez.