Főkép

Svájci pszichológus, pszichiáter, orvos, az analitikus pszichológiai iskola megalkotója. A modern lélektan analitikus irányzatának képviselője, a valláspszichológia egyik klasszikusa és a XX. század egyik kiváló lélekgyógyásza, gondolkodója volt. Megalapította a karakterkutatás modern irányzatát, kutatta a tudattalant.

1875. július 26-án született Svájcban, a Bodeni tónál, Kesswillben. Kálvinista nevelést kapott. Édesapja, Johann Paul Achilles Jung, szerény jövedelmű evangélikus-református lelkész volt. Baseli származású anyja, Emilie Jung (született Preiswerk) rendszeresen transzba esett, ekkor különös szavakat és hangokat hallatott. Fia számára örökre egy rejtélyes, titokzatos lény maradt. Jung nyolc nagybátyja is egyházi személyiség volt. Nagyapja sebészprofesszorként dolgozott a Baseli Egyetemen. Az orvostudomány és a vallás mindig nagy szerepet játszott a család életében.

1876-ban a család négy évre Schaffhausen mellé, Laufen-be költözött. Jungot már kora gyermekkorától foglalkoztatták a lelki jelenségek, az emberi személyiség, az „én” problémái.
1879-ben a család egy Basel melletti faluba, Kleinhüningen-be települt át.
1884-ben született húga, Gertrud.
1886-tól 1895-ig a baseli gimnáziumban folytatta középiskolai tanulmányait.
1895-ben kezdte meg természettudományi és orvostudományi tanulmányait a Baseli Egyetemen.

1896-ban meghalt édesapja. Ezután a család súlyos pénzügyi problémákkal küszködött. A második szemeszter után Jung elkezdett a spiritiszta irodalommal foglalkozni. Később szeánszokon vett részt, melyeken a médium unokatestvére, Helene Preiswerk volt.

Az orvosi egyetemet ösztöndíjjal végezte el, s praktizált. 1900-ban a pszichiátria mellet döntött, Zürichbe költözött, hogy a burghölzi pszichiátriai kórházban tanulhasson és dolgozhasson Eugen Bleuer felügyelete alatt. Ebben az évben ismerkedett meg Freud tanaival, ekkor kezdte el először olvasni Freud Álomfejtés című könyvét, de félretette, mert még túl fiatalnak tartotta magát ahhoz, hogy megértse.

1902-ben írta doktori disszertációját a Zürichi Egyetemen: Az úgynevezett okkult jelenségek pszichológiájáról és patológiájáról (Zur Psychologie und Pathologie sogenannter okkulter Phanomene).
1902-ben Párizsban kezdett meg egy szemesztert Pierre Janet-nél, hogy elmélyítse pszichológiai ismereteit.
1903-ban feleségül vette Emma Rauschenbachot, egy schaffhauseni iparos lányát. Később öt gyermekük született, egy fiuk és négy lányuk.
Ekkoriban vette elő ismét az Álomfejtést, és rájött, hogy az egybevág saját elgondolásaival. Jung maradandót alkotott az álomértelmezés területén.

1905-ben pszichiátriai professzorrá nevezték ki a Zürichi Egyetem Elmegyógyászati Klinikáján. Egyetemi magántanárként is dolgozott. Ezután gyakran hívták külföldre, elsősorban az Egyesült Államokba előadásokat tartani.
1906-ban levelezni kezdett Sigmund Freuddal, akinek az individuálpszichológia létrehozójával, Alfred Adlerrel együtt tanítványa volt.

1907. március 3-án, Bécsben találkozott először személyesen Sigmund Freuddal. 13 órán át egyfolytában beszélgettek. Freudot tartotta az első igazán jelentős embernek, akivel addigi élete során találkozott. Fokozatosan a hatása alá került. Jung munkásságára elsősorban a freudi befolyás érvényesült. Sokáig a barátjának tekintette őt, de nem vette át a nézeteit, hanem kialakította saját nézetrendszerét.

1908-ban részt vett az Első Pszichoanalitikai Kongresszuson Bécsben.
1909 szeptemberében Amerikába utazott Freud és Ferenczy társaságában és ott előadásokat tartottak a Clark Egyetemen. Ebben az évben főnökével, Bleulerrel történt személyes nézeteltérései miatt elhagyta a klinikát és egy magánpraxist nyitott házában, Küsnachtban.
1910 márciusában a Nemzetközi Pszichoanalitikai Egyesület elnökévé választották Nürnbergben.
1912-ben ismét Amerikában tartott előadásokat, ezúttal New Yorkban, a Fordham Egyetemen.

1913-ban szakmai nézeteltérésük miatt megszakította kapcsolatait Freuddal. A szakítást követően egy ideig belső bizonytalansággal, dezorientációval küszködött. Freud a szexualizmusra épített gondolatrendszerét nem tudta elfogadni. Jung a lélektan egész területét akarta áttekinteni, ezért is nevezte eleinte lélektanát komplex lélektannak. Jung fedezte fel a személyes tudattalan mellett, illetve alatt a kollektív tudattalant. Míg Freud a tudattalant a lélek szemetesládájának tartotta, ahol minden, ami kellemetlen, negatívan hat a tudatra, addig Jung a tudattalannak pozitív hatásokat is tulajdonított.

Jung szerint az ember lelkileg akkor „egészséges”, ha a tudat és a tudattalan dinamikus egyensúlyban van. A filozófiai emberkép megteremtésére törekedett. A pszichiátriától a pszichológián át a filozófiáig jutott.

1913-1917 között súlyos betegsége miatt vissza kellett vonulnia a munkától. Később ezt az időszakot „kreatív betegségnek” nevezte, mely véleménye szerint tudatalattija önkéntes konfrontációjához vezetett.
1914-ben lemondott a Nemzetközi Pszichoanalitikai Egyesület elnöki tisztéről.

1916-ban megírta Hét beszéd a halottakról című munkáját, majd ezt követően festette meg első mandaláját. Kiadta Az analitikus pszichológia címmel összegyűjtött írásait. Ebben az időben kezdett kikristályosodni saját nézetrendszere.
1918-ban kezdte valójában megérteni, hogy a lelki kibontakozás célja a mély-én, továbbá, hogy lineáris fejlődés legfeljebb csak a kezdetekben lehetséges, később mindenképpen körbe kell járnunk önmagunkat. Ezt követően visszatért belső nyugalma.
1920-ban Észak-Afrikába utazott egy barátjával, akivel a tengerpart mentén jutottak el Algirtól Tuniszig.
1921-ben kiadta a Pszichológiai típusok (Psychologisch Typen) című munkáját.

1923-ban meghalt édesanyja. Elkezdte a Torony építését Bollingenben. Legbensőbb gondolatait és tudását kőben akarta kifejezni. Olyan lakóhelyet akart építeni, amely megfelelt az ember ősi érzéseinek. Így jött létre először egy kör alakú ház, amelyben nem kaptak helyet a technikai fejlődés utóbbi vívmányai, mint például elektromos hálózat vagy vízvezeték-rendszer.

1924-ben meglátogatta a városépítő taos indiánokat Új-Mexikóban. Nagy hatással voltak rá az indiánok főnökével folytatott beszélgetések.
1925-ben ismét Afrikába, Kenyába és Ugandába, az Elgon hegy környékére utazott, ahonnan 1926-ban tért vissza a Nílus mentén, Szudánon és Egyiptomon keresztül. Azért utazott többször Afrikába és Amerikába, hogy külső nézőpontból nagyobb rálátást szerezzen az európai ember életmódjára, világszemléletére. Ezzel beteljesedett nagy álma, hogy a kulturális szférát délről, Afrika felől közelítse meg.

1927-ben tovább építette a bollineni házat, amely kiegészült a középszárnnyal, egy toronyszerű toldalékkal. A ’20-as években találkozott a sinológus Richard Wilhelmmel, a frankfurti Kína-Intézet igazgatójával.
1928-ban együttműködött Richard Wilhelmmel Az aranyvirág titka (Das Geheimnis der goldenen blüte) című régi taoista alkímiai szöveg megírásában, melyet 1930-ban publikáltak. Együtt dolgozott a német indológus Heinrich Zimmerrel és a magyar mitológiakutató Kerényi Károllyal is.

1931-ben házán a toronyszerű toldalékot átépítette igazi toronnyá és itt egy helyiséget kizárólag magának tartott fönn.
1932-ben keletkezett A személyiség kialakulása című műve. Ekkoriban jelent meg A libidó szimbólumai és változásai (Wandlungen und Symbole der Libido) című kötete is.
1933-ban elvállalta Németországban a német Pszichoterápiai Társaság elnökségét és folyóiratának szerkesztését. Magántanárként a Zürichi Műszaki Főiskolán kezdet előadásokat tartani.

1934-ben kiadta A jelenkor lélekproblémája (Zur gegenwärtigen Lge der Psychoterapie) című könyvét.
1935-ben öt előadást tartott a londoni Tavistok Klinikán az analitikus pszichológiáról. Pszichológiai kommentárt írt a Tibeti halottaskönyvhöz.
1936-ban a Harvard Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták.
1938-ban tiszteletbeli doktori címmel tüntették ki az Oxford Egyetemen.

Később az angol kormány meghívta a Calcuttai Egyetem alapításának 25. évfordulójára rendezett ünnepségekre Indiába. Itt hatott rá először egy rendkívül kifinomult idegen kultúra. Felejthetetlenek maradtak számára a Sanchi sztupák. Tíz hónapot töltött Indiában, három egyetemen kapott díszdoktori elismerést, Allahabadban, Benaresben és Calcuttában. Hazautazása előtt Ceylonon is járt, amely Indiától jelentősen eltérő hatással volt rá.

A New-York-i International Cosmopolitan című lap 1939. januári számában megjelent egy interjú Junggal A diktátorok lélektana (Diagnose der Diktatoren) címmel. A beszélgetésben Jung Hitler, Mussilini és Sztálin lelkületét, karakterét elemezte.

1940-ben jelent meg Pszichológia és vallás (Psychologie und Religion) című munkája, az 1937-es előadásai alapján.
1943-ban az orvosi lélektani tanszék vezetőjének választották a Baseli Egyetemen.
1944-ben eltört a lába, majd súlyos szívinfarktust kapott. Betegsége miatt nem folytathatta oktatói tevékenységét a Baseli Egyetemen.
1945-ben a Genfi Egyetem díszdoktorává avatták.
1946-ban másodszor is infarktuson esett át.
1947-ben nyugalomba vonult. Ettől kezdve idejének jelentős részét a Bollingeni Toronyban töltötte.

1948-ban hozzájárult a Carl Gustav Jung Intézet megalapításához Zürichben.
1950-ben megírta a Richard Wilhelm által németre fordított I Ching előszavát.
1952-ben tanulmányt írt a szinkronicitásról, majd megírta a Válasz Jób könyvére (Antwort an Hiob) című munkáját.
1953-ban az Egyesült Államokban kiadták Jung összegyűjtött műveit.
Az 1950-es években a nyugatnémet tudományos élet kirekesztette.

Jung tulajdonképpen a lélek archaikus gyökereit fedezte fel. Szerinte minden szellemi igény, így a vallás utáni vágy elfojtása is neurózist okozhat, éppen ezért gyógyulásához a vallás is hozzátartozik. Olyan lélektani dimenziót nyitott meg előttünk, amely a bibliai szövegek szimbólumainak mélyebb megértéséhez is elvezet. Bárki másnál gazdagabban vonta bele a lélek megértésébe a teljes emberi kultúrát, főként az archaikust. Felismerte, hogy az analízisek során felmerült képzetek, valamint a keleti és nyugati vallásokban, mítoszokban, legendákban, rítusokban és az ezoterikus hagyományokban, mint például az alkímiában is felbukkanó szimbólumok között hasonlóság van.

Megvizsgálta több mint száz házaspár horoszkópját, s meggyőződött arról, hogy vannak bizonyos véletlenszerű egybeesések. Megalkotta a nevével fémjelzett „szinkronicitás” elméletét. Szerinte minden egyazon pillanatban végbemenő esemény a pillanat minőségét hordozza magában. Bevezette az „introvertált” és az „extrovertált” fogalmát. Bizonyos értelemben ő fogadtatta el az okkultizmust.

1955 júliusában, 80. születésnapján a Zürichi Műszaki Főiskola díszdoktorává avatta. Ebben az évben meghalt felesége, Emma Jung. Ezt követően emeletet épített a bollingeni ház két tornya közötti középső házrész fölé, mintegy saját énjének kiemelését szimbolizálva.

1956-ban megjelent a Mysterium Coniunctionis című munkája, mely vallásos alkímiai és pszichológiai témákat dolgoz fel. Ugyanebben az évben adták ki Aión. Adalékok a mély-én jelképiségéhez (Aion. Beitrage zur Symbolik des Selbst) című művét.
1957-ben elkezdték Aniela Jaffé-val önéletrajzi könyvét Emlékek, álmok, gondolatok (Erinnerungen, Träume, Gedanken) címmel, melyet kérésére csak 1962-ben adtak ki (hazánkban 1987-ben jelent meg az Európa Kiadó gondozásában).

1958-ban írta az Egy modern mítosz című művét.
1959-ben keletkezett a Jó és a rossz az analitikus pszichológiában (Gut und böse in der analytischen Psychologie) című írása.
1960-ban elkezdett dolgozni Az ember és szimbólumai című könyvén.

1961. június 6-án halt meg otthonában, a Zürich melletti Küsnachtban.

Carl Gustav Jung alkotta meg a pszichológiában azokat az elméleteket, amelyek napjainkban is segítik megérteni tudatalattink rezdüléseit. Ő foglalta rendszerbe a tizenkét archetípust (a bolygóanalógiák szerint), az emberi lélek közös gyökereit minden ember tudatalattijában. Az archetípusok, más néven ősminták, a kollektív tudattalanban meglévő ösztönös viselkedési alapminták.

1980-ban alakult meg hazánkban Komplex-pszichoterápiás Munkacsoport Süle Ferenc pszichiáter vezetésével. Ez a szakmai kör a jungi szemléletmódon nyugvó pszichoterápiás gyakorlatot képviselte, tanította, terjesztette. 1991-ben a Munkacsoport országos egyesületté alakult át.

A ’80-as évek végén sorra jelentek meg nálunk Jung fontos könyvei:
1988-ban A lélektani típusok általános leírása (Allgemeine Beschreibung der Typen), 1990-ben a Bevezetés a tudattalan pszichológiájába (Über die Psychologie des Unbewussten). Ez utóbbi a mélylélektani szakirodalom klasszikus darabja. A „művelt közönségnek” szóló munka a századforduló utáni analitikus lélekbúvárlatok tárgyszerű, tömör és gondolatgazdag összefoglalása.
1990 óta további Jung-művek kerültek kiadásra.

Hazánkban 2005-ben jelent meg Jung A nyugati és a keleti vallások lélektanáról című műve, melynek központi problémája a vallás. E kötet olyan, főként érett korában született munkáit tartalmazza, melyek kifejezetten vallási kérdéseket tárgyalnak. Tanulmányaiban feltárja a különböző nyugati és keleti vallások alapját képező egyetemes ősi elképzeléseket, az emberi léleknek az istenhez való viszonyát előre mintázó archetípusos tartalmakat.

Az elvont, sokszor tömör és sűrítő módon fogalmazó tudós megértése, üzeneteinek megemésztése, szellemi kincseinek feldolgozása és belsővé tétele korántsem egyszerű.

Jung egész életében hitt a spritizmusban, az asztrológiában, a telekinézisben, valamint az emberiség kollektív tudatalattijában.

Művei:
1916 Hét beszéd a halottakról
1916 Az analitikus pszichológia
1921 Pszichológiai típusok (Psychologisch Typen)
1928 Az aranyvirág titka (Das Geheimnis der goldenen blüte)
1932 A személyiség kialakulása
1932 A libidó szimbólumai és változásai (Wandlungen und Symbole der Libido)
1934 A jelenkor lélekproblémája (Zur gegenwärtigen Lge der Psychoterapie)
1939 A diktátorok lélektana (Diagnose der Diktatoren)
1940 Pszichológia és vallás (Psychologie und Religion)
1952 Válasz Jób könyvére (Antwort an Hiob)
1956 Mysterium Coniunctionis
1956 Aión. Adalékok a mély-én jelképiségéhez (Aion. Beitrage zur Symbolik des Selbst)
1957 Emlékek, álmok, gondolatok (Erinnerungen, Träume, Gedanken)
1958 Egy modern mítosz
1959 Jó és a rossz az analitikus pszichológiában (Gut und böse in der analytischen Psychologie)
1960 Az ember és szimbólumai
1988 A lélektani típusok általános leírása (Allgemeine Beschreibung der Typen)
1990 Bevezetés a tudattalan pszichológiájába (Über die Psychologie des Unbewussten)
2005 A nyugati és a keleti vallások lélektanáról