FőképÖssz játékidő: kb. 916 perc
Ötlet: Aaron Sorkin
Forgatókönyvírók: Aaron Sorkin, Allison Abner, Kevin Falls, Eli Attie, Paul Redford
Szereplők:
Martin Sheen (Jed Bartlet)
Rob Lowe (Sam Seaborn)
Stockard Channing (Abigail Bartlet)
Dulé Hill (Charlie Young)
Allison Janney (C.J. Cregg)
Janel Moloney (Donna Moss)
Richard Schiff (Tobias Zachary `Toby` Ziegler)
John Spencer (Leo Thomas McGarry)
Bradley Whitford (Josh Lyman)
Rendezők: Christopher Misiano, Thomas Schlamme, Alex Graves, Jon Hutman, Paris Barclay, Vincent Misiano, David Nutter, Jeremy Kagan

A harmadik évad kezdő epizódja alig pár nappal 2001. szeptember 11-e után került sugárzásra. Az amerikai média szinte minden szereplője és műsora valamilyen módon állást foglalt a terrortámadással kapcsolatban. Nyilvánvaló volt, hogy Az elnök emberei sem lóghatott ki a sorból.
Aaron Sorkin írt is egy részt, amivel az évad indul, és alapvetően nem történik benne semmi, aminek köze lenne az eddig ismert történethez, szellemiségében mégis szerves részét képezi a sorozatnak.
A rész elején a színészek szólnak a nézőkhöz, és tájékoztatják őket, hogy az aznap este sugárzásra kerülő rész bevételeit jótékony célra fordítják. Hm.

A sztori egyszerű: terrorfenyegetettség miatt lezárják a Fehér Házat, ahol éppen egy diákcsoport tesz látogatást, hogy megismerkedjenek a Bartlet-adminisztrációval. Hogy elüssék az időt, a stáb tagjai kezdenek el beszélgetni velük.
Arról, hogy mi a közös a nyugati és az arab kultúrában. És nem arról, hogy miben különböznek. A beszélgetés közben nagy erőkkel folyik a nyomozás a Fehér Házban egy arab férfi után, aki az adatok szerint kapcsolatban áll egy nemzetközi terrorszervezettel.
Végül megtalálják, és sarokba szorítják. Csakhogy kiderül: a férfinek semmi köze nincs a terroristákhoz. Egy amerikairól van szó, aki ott született, ott nevelkedett, és csak egy „bűne” van: arab származású.

A nyitó rész mérhetetlenül intelligensen beszél faji előítéletekről, rasszizmusról, xenophóbiáról, szűklátókörűségről. Egy pillanatra sem uszít az arabok ellen, és nem győzi hangsúlyozni: egy kis csoport terrorista miatt nem szabad egy egész kultúrát, egy egész vallást elítélni.
Nem tudok mást mondani: le a kalappal. Sorkin olyan intelligensen, okosan kezeli a témát, hogy csak hüledeztem. Semmibe nem került volna egy heroikus részt csinálni, amiben a jó oldalán álló amerikaiak elítélnek egy komplett kultúrát.
Ehelyett azt hangsúlyozta, mi a közös az arabokban és a nyugatban. Nem volt didaktikus, nem volt lekezelő, nem volt szájbarágós. Nem uszított, hanem békített, ami a terrortámadás fényében tiszteletre méltó önuralomról és épeszűségről tanúskodik.

Aztán belecsaptunk a lecsóba. Az elnök feje fölött továbbra is ott lebeg a betegsége eltitkolása miatti botrány. Az ellenfeleknek pedig sikerült megtalálniuk a gyenge pontját: a feleségét. A First Lady ugyanis orvosetikai szabályokat sértett azzal, hogy a férjét kezelte.
A katasztrófa már-már elkerülhetetlennek látszik, amikor megszületik a megoldás: a Kongresszus megfeddi az elnököt. Mert jogában áll. Az elnök pedig lehajtott fejjel tudomásul veszi az elmarasztalást. A Kongresszus ilyen döntése nagyon-nagyon ritka az amerikai történelemben.
Nem is emlékszem, hogy valaha éltek volna ezzel a lehetőséggel. Pedig Nixon, Reagen és a mostani Bush esetében ez lett volna a minimum.

A sorozat itt rugaszkodik el a valóságtól. Persze nem baj, és nagyon hitelesen teszi. Organikusan következik az eseményekből, és olyan jó látni, hogy van – legalábbis fikcionálisan – egy elnök, aki ezt elfogadja.
Aki ebbe belemegy. Aki nemcsak elismeri, hogy hibázott, hanem vállalja is érte a felelősséget. (Ne feledjük, Nixon, Reagan és Clinton is elismerték a hibájukat, de a felelősséget már nem vállalták.) Az is rendkívül izgalmas, hogy miképpen jutnak el ide, de a poént nem akarom lelőni.

Amúgy komoly változások nincsenek a sorozatban. Az alkotók szinte katalógusszerűn veszik sorra az amerikai bel- és külpolitika kényes pontjait: válság Haitin, a fegyvertartás szabályozása, eltűnt tengeralattjáró Észak-Korea partjainál, jogos jussukat követelő indiánok, a rák elleni küzdelem, fenyegető nukleáris baleset, macska-egér játék az orosz elnökkel.

Közben a választási kampány is durvul: az elnök egy tévényilatkozat után nem túl hízelgő megjegyzést tesz ellenfelére, amit rögzítenek, Sam Seabornt pedig egy barátja, aki most a republikánusoknak dolgozik, olyan rondán átveri, hogy öröm nézni.
Közben C.J.-t halálosan megfenyegetik, ezért az elnök testőröket rendel mellé, Josh Lyman végre becsajozik (nem Donnával), ráadásul a nője egy bajkeverő, az elnök új titkárnőt keres, Charlie és C.J. egy rendkívül mulatságos kakaskodásba kezdenek, Toby mintha udvarolni akarna egy kicsit elszállt költőnőnek, Sam meg összetalálkozik volt menyasszonyával.

Pörgős, lendületes, elgondolkodtató, szórakoztató. Azaz csak ismételni tudom magam. Az elnök karakterét nagyon szépen finomítják, építik, egyre jobban kirajzolódik előttünk az ember. Martin Sheen számomra ebben az évadban nyújtja a legmeggyőzőbb alakítását. Külön öröm Ron Silver alkalmankénti megjelenése.
Egy elszánt és profi kampánystratégát alakít, aki tenné a dolgát, de nem megy neki olyan könnyen. (Magyar hangja a fantasztikus Barbinek Péter.)

Az első évadnál még azt írtam, hogy alapvetően pártsemleges a sorozat, de mostanra ez megváltozott. Felvállaltan demokrata párti, ami nem is csoda, hisz az NBC mindig arra húzott. De még ezt is olyan intelligensen csinálja, hogy maximum Dick Cheney sértődhet meg rajta, de tőle mást nem is lehet várni.
Míg más sorozatoknál vannak gyengébb és jobb évadok, addig Az elnök emberei végig magas színvonalú, szinte hibátlan. Sem cselekményvezetési, sem karakterépítési hibát nem lehet benne találni. Öröm nézni.
Két okból is.
Egy: remek sorozat, hallatlanul szórakoztató.
Kettő: szokatlanul őszinte betekintést nyerhetünk az amerikai demokrácia működésébe.
Én a magam részéről egyikért sem tudok elég hálás lenni.

DVD extrák:
Dokumentumfilm - Fikciótól a valóságig – Dokumentumfilm melyben korábbi fehér házi dolgozók mesélnek emlékeikről. Dokumentumfilm - Két összeállítás a sorozat harmadik évadának készítéséről: A kellékes története, Fehér házi munka

DVD technikai adatok:
Hang: magyar (Surround), angol (Surround), cseh (Surround)
Kép: 1,33:1 (4:3)
Felirat nyelv: magyar, angol, cseh, finn, görög, portugál

A harmadik évad részei:
1. Mostohafivérek (Isaac and Ishmael)
2. Manchester – 1. rész (Manchester: Part 1)
3. Manchester – 2. rész (Manchester: Part 2)
4. Bizottsági csatározások (Ways and Means)
5. Politikai útvesztők (On the Day Before)
6. Háborús bűnök (War Crimes)
7. Ellenséges vizeken (Gone Quiet)
8. Őslakos lobby (The Indians in the Lobby)
9. A qumari nők (The Women of Qumar)
10. A meghallgatás (Bartlet for America)
11. A 172-es számú határozat (H.Con-172)
12. Az interjú (100,000 Airplanes)
13. A két Bartlet (The Two Bartlets)
14. Lelki problémák (Night Five)
15. Sakk-matt (Hartsfield’s Landing)
16. A születsénapi rati (Dead Irish Writers)
17. A koszorús költő (The U.S. Poet Laureate)
18. Kényszerhelyzet (Stirred)
19. A csúcstalálkozó (Enemies Foreign and Domestic)
20. A célszemély (The Black Vera Wang)
21. A válságstáb (We Killed Yamamoto)
22. A rózsák háborúja (Posse Comitatus)

Kapcsolódó írások:Az elnök emberei - Első évad
Az elnök emberei - Második évad
Az elnök emberei – Harmadik évad
Az elnök emberei – Negyedik évad
Az elnök emberei – Ötödik évad