Főkép

A holland The Gathering basszusgitárosával, Marjolein Kooijmannal Galamb Zoltán készített telefoninterjút a banda Home című albumának megjelenése alkalmából.

Te csatlakoztál legkésőbb az együtteshez, a Home pedig az első közös stúdióalbumotok. Mit tettél hozzá a lemezhez?

 

Már 2004-ben elkezdtük írni az album anyagát, ezért némelyik ötletet már a próbatermekben kidolgoztunk. Többnyire Frank és René hozzák az alapötleteket, például a gitárriffeket és hasonlókat. Aztán közösen megbeszéljük a zenei részleteket. A stúdióban ezért inkább a többieket figyeltem, mert hát tényleg ez volt az első közös albumunk. Nem igazából tudtam, mikor mi fog következni, és így hagytam magam sodródni az eseményekkel.

És miként vélekedsz a banda jelenlegi irányvonaláról?

 

Azt hiszem, jó irányba mozdultunk el. Az új album egyfajta hidat alkot a Souvenirs hangzása, ami elektronikusabb és trip-esebb, és a régi, keményebb hangzás között, amit például a Mandylion-on hallani, amelyiken még sokkal több a gitár és az érzelem. Az új album letisztultabb, és egy kicsit nyersebb is, mint a Souvenirs.

Igen, sokkal rockosabbnak tetszett, mint a többi mostanában készült album, és mintha több gótikus elemet is felfedeztem volna rajta. Olyasmiket, amiket a Within Temptationhöz hasonló bandáktól hallani. És bár letisztultabbnak és elektronikusabbnak tűnt az egész, a dallamok mégis az ilyen zenékre emlékeztettek. Vagy tévedek?

 

Tudod, olyan témákat játszunk, amik épp felmerülnek bennünk. Nem igazán tárgyaljuk meg, hogy milyen irányba akarunk tovább haladni, vagy milyen együttesek zenéjéhez hasonlíthatunk. A stúdióban, amikor elkészülünk a felvételekkel, a keveréssel, vagy a hangzások beállításával, minden este berakunk egy DVD-t, megnézünk egy jó filmet, és a filmről, vagy az élet dolgairól, vagy a természetről beszélgetünk, ami ihletet ad ahhoz, hogy új hangzásokat találjunk, aztán egyszerűen eljátsszuk az ötleteket. A dallamokon, amikből az album összeállt, nem törtük a fejünket, hanem csak eszünkbe jutottak. Anneke mindig is ilyen dallamokat írt, vagyis talált ki. Szóval minden természetesen jön.

Ha jól értettem tehát, a filmek adnak ihletet?

 

Nem, nem igazán. Hanem előbb a stúdióban dolgoztunk, és már megvoltunk néhány dal megírásával és felvettük azokat a stúdióban, mint az „A Noise Severe”-t, ami elsőként készült el az albumról, vagyis nem volt semmiféle hatás. Nehéz elmagyarázni. Egyszerűen csak elbeszélgetünk az élet dolgairól, vagy filmet nézünk, de nem akarunk lemásolni semmiféle hangulatot. Csak úgy általánosságban hatnak ránk.

Értem. És ha már szóba került az „A Noise Severe”, úgy tudom, egy dupla DVD kiadását tervezitek, aminek pontosan ez lesz a címe.

 

Igen, tervezzük. Azt még nem tudjuk, hogy mikor fog megjelenni, de ebben gondolkodunk. A legutóbbi DVD, az A Sound Relief a Gathering lágyabb oldalát mutatta be, és azt találtuk ki, hogy készítsünk egy DVD-t a rockosabb, sötétebb dalokból.

És élő felvétel lesz?

 

Igen, koncert-DVD-t tervezünk, és rengeteg filmfelvétel készült a stúdióban is, mert az előző DVD-n szerepelt egy dokumentumfilm is a turnéról, és a turnén szerzett benyomásokról. Most azt reméljük, hogy sikerül egy jó dokumentumfilmet összeállítani arról, hogyan készült a Home, és általában hogyan készül egy album. Szóval ilyesmik lesznek rajta.

Most térjünk át egy kicsit rád is. Húsz évvel ezelőtt elég elképzelhetetlennek hatott, hogy női basszusgitáros játsszon egy zenekarban. Mostanában viszont egyre több a női hangszeres zenész. Hogyan éled meg nőként a koncerteket és a stúdiómunkát?

 

Kicsi koromban mindig a szomszéd fiúkkal játszottam. Miközben a többi lány babázott, engem sokkal jobban érdekeltek az autók és a videojátékok. Azt hiszem, mindig is szerettem a fiús dolgokat. Nem is tudom, hogyan jött a dolog. Azt hiszem Alanis Morissette, és az a rengeteg lány rockzenész, akik a kilencvenes években tűntek fel, inspiráltak arra sok mindenkit, hogy gitárt ragadjanak, és kedvtelésből játszani kezdjenek. Örülök, hogy így alakult. Azt hiszem, amikor egy lány gitározik, egy kicsit másképp játszik.

Nőiesebben?

 

Erre nehéz felelni. Nem is tudom. Ami engem illet, amikor a régebbi dalokat játszom, például a Nighttime Birds számait, eléggé bombasztikusnak és staccatósnak tűnnek nekem. De ezt nyilván a zenei ízlésem határozza meg. Én jobban szeretem a legatót. Talán ez különbség lehet, de nem tudom. Vannak punkrocker lányok is.

Van olyan zenész, aki hatott rád?

 

Tulajdonképp, nem igazán. Amiatt kezdtem el játszani, hogy a szomszédom - a barátom, akivel annak idején együtt szoktam tölteni a szabadidőmet -, vett magának egy gitárt, és el tudta rajta játszani a „Come As You Are”-t a Nirvanától. Én meg teljesen elképedtem, hogy a srác az utcánkból el tudja játszani. Ez lehetetlennek tűnt. Ezért azt gondoltam magamban: Oké, én is meg akarom csinálni. Hogy kell? Nekem nagyon egyszerűnek tűnt. És rettenetesen élveztem. Magam is el tudtam játszani a nagy együttesek számait. És leginkább ez hatott rám. Nem bizonyos zenészek vagy bandák miatt kezdtem el. Néha írok zenészeknek. Például pár hónappal ezelőtt küldtem egy emailt az izlandi Sigur Rósnak, hogy megkérdezzem, hogyan állít elő hegedűvonóval egy bizonyos hangzást a gitárján, amit a GYIK-ban is említ a honlapján, de nekem nem volt egyértelmű a magyarázata. De még mindig a válaszra várok. Aztán van egy basszeros a Lamb nevű angol bandából. Kicsit trip-es, dance-es elemeket használnak a zenéjükben. És a srác nagybőgőn játszik, és feltettem neki pár kérdést a játékáról. Kifejezetten kedvelem a stílusát, de a játékstílusomra ő sem hatott közvetlenül.

És miért pont a basszusgitárt választottad, és nem a gitárt vagy a billentyűs hangszereket?

 

Gitározom is. Tulajdonképpen ezt tanulom. Idén fogok végezni az egyik holland konziban. Azért akartam gitározni, mert amikor láttam Michael Jackson „Beat It”-jét és a Europe „Final Countdown”-ját, teljesen megfogott, még amikor egészen fiatalka voltam. Gitárzenéket, rengeteg rockzenét hallgattam, és igazán teszik a gitár. Így először gitárórákra jártam, aztán a gitártanárom mutatott nekem egy basszusgitárt, hogy: „Talán ez neked való”, aztán elkezdtem basszusgitározni is. A városban pedig, ahol lakom, olyan sok volt a gitáros, hogy még csak egy hete játszottam, és máris meghívtak egy bandába.

Szerinted létezik sajátosan holland iskola, holland hangzás?

 

Szerintem a Gathering nem jellegzetesen holland banda. Létezik egy bizonyos hangzás, ami az Excelsior Records együtteseit jellemzi. Rengeteg banda tartozik hozzájuk. Rockzenészek, és nekik tényleg „holland hangzásuk” van. Kissé zajos rockot művelnek, vagyis nem játszanak mindent szépen. Nagyon nyersek. Aztán ott van a Bettie Serveert, akik Amerikában is híresek. Azt hiszem nekik „hollandosabb” a hangzásuk, de nehéz eldönteni. De szerintem a Gathering nem jellegzetesen holland banda.

Személy szerint valami lágyabbat szeretsz?

 

Nem, dehogy. Régebben nagyon kemény zenéket hallgattam. Akárcsak a Gathering, én is a grunge-tól, a rocktól és a doomtól indultam el. Keményebb dolgokat hallgattam. Aztán megkedveltem a trip-hopot, mostanában pedig hallgatok dzsesszt, skandináv zenéket, mint amilyen a White Birds, ami kifejezetten visszafogott és letisztult és lágy. Sokféle zenét szeretek, de a doomos, heavy metált már nem igazán. Még mindig izgalmas zenének tartom, de már nem hallgatok ilyet.

Végül arról szeretnélek kérdezni, hogy tervezitek-e, hogy a közeljövőben Magyarországra jöttök?

 

Igen, már játszottunk nálatok 2004-ben, a Wigwamban, meg egy másik klubban, Budapesten, és természetesen ott volt még a Sziget Fesztivál, ahol reményeink szerint megint játszhatunk. De még nem tudjuk, hogy lesz-e belőle valami, de mindenképp szeretnénk menni valamikor, mert a Sziget Fesztivál igazán nagyszerű volt. Remélem összejön. Aztán a nyár elmúltával megint európai koncertkörútra indulunk, és lehet, hogy Magyarországra is eljutunk.

Akkor remélem megint látlak benneteket. Köszönöm szépen.

 

Viszlát a koncerten. Neked is köszi.