Főkép

Amikor a holland csapat meglehetősen drasztikusan elszaggatta minden kapcsolatát a metállal, aminek talaján eredetileg szárba szökkent a zenéjük, felettébb csalódott voltam. Az, hogy az elektronikus hangzások nagy szerepet kaptak a számokban, önmagában nem zavart volna. A crossover valahol éppen erről szólt. Inkább az bosszantott, hogy az új dalok jobban hasonlítottak valamiféle szállodaliftben hallható, kellemesen simogató muzsikához, mintsem rockzenéhez.

Az új anyag - legalábbis a nyitány, és legalábbis elsőre - mintha némiképp visszatérne a rockosabb, keményebb vonalhoz, az „A Noise Severe” egyik énektémájában pedig a Within Temptation témáival rokon melódiát fedezhetünk fel. Sokadszori meghallgatásra mégis bebizonyosodik, hogy a banda a „trip rock” ösvényein halad tovább, és szó sincs semmiféle visszatérésről a metálhoz.

A számomra jellegzetesen „holland” motívum (nekem a Gathering mellett egyértelműen a Within Temptation a holland zene) viszont egyfajta kulcsot ad az értelmezéshez. A számok egy részét az elgondolkodtatóbb jellegű gótikus muzsikák hangulata hatja át, és némiképp a már említett Within Temptation bemutatkozó albumának, az Enternek a korszerűsített, gatheringesített továbbgondolásainak tetszenek. Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy a Gathering ebből az albumból, vagy honfitársaik bármiféle koncepciójából indult volna ki, legfeljebb a mélyen megbúvó párhuzamok létezését próbálom megmagyarázni.

Bárhogy legyen is, a hatás mindenesetre ugyanaz: a Gathering zenéje szinte pszichedelikus kábulatba andalít, egyfajta álomszerű belső útra repít. Persze csupán akkor, ha hagyjuk magunkat átitatódni a zenével, amit mindenekelőtt Anneke csodálatos éneke - micsoda meglepetés! - tesz oly különlegessé.

Ám ezen felesleges csodálkozni, hiszen a Gatheringet soha nem a hangszeres virtuozitás miatt emlegették, és a név nem kevesek számára tulajdonképpen egyet jelent az utánozhatatlan zenei aurájú énekesnőjével. Ami közel sem azt jelenti, hogy a többiek nem értenek a dolgukhoz, legfeljebb a merengős, magunkba fordulós, lassú folyású dallamok nem adnak lehetőséget rá, hogy kibontakoztassák valódi tudásukat.

Hogy a megfelelő irányvonalat választotta-e a banda, egyéni ízlés kérdése. Azt már nehéz elképzelni, hogy valaha is hajunkat rázva tombolni fogunk a Gathering koncertjein, de a letisztultság semmiképp nem jelenthet hátrányt semmiféle zenében. A Gathering legújabb albuma pedig a tökélyig letisztult muzsika, és a jobbnál jobb számok között még kedvencet, a többinél egyértelműen jobban sikerültet sem igazán tudnék találni. És nem is kell.


A lemez úgy tökéletes, ahogy van, és tudom, hogy mostantól valahányszor lecsendesedni, elrévedezni vágyom majd, csak felteszem az albumot, hogy hipnotikus hangulata lassan forgó örvényként magába szippantson.

Az együttes tagjai:
Anneke Van Giersbergen - ének
Rene Rutten - gitár, fuvola
Marjolein Kooijman - basszusgitár
Frank Boeijen - billentyűs hangszerek
Hans Rutten - dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Shortest Day
2. In Between
3. Alone
4. Waking Hour
5. Fatigue
6. A Noise Severe
7. Forgotten
8. Solace
9. Your Troubles Are Over
10. Box
11. The Quiet One
12. Home
13. Forgotten Reprise

Diszkográfia:
Always... (1992)
Almost A Dance (1993)
Mandylion (1995)
Nighttime Birds (1997)
How To Measure A Planet? (1998)
if_then_else (2000)
Superheat (2000) koncert
In Motion (2002) DVD
Souvenirs (2003)
Sleepy Buildings - A Semi Acoustic Evening (2004)
A Sound Relief (2005 - DVD)
Home (2006)
A Noise Severe (2007)
Sand and Mercury (2008) gyűjteményes kiadás
The West Pole (2009)