Főkép

Úgy tűnik, a svéd zenéket kedvelő ismerőseim körében két tábor alakult ki. Az egyik inkább a Hammerfall, a másik pedig az In Flames lemezeit, zenéjét hallgatja szívesebben (a Therion külön kasztot képez, s többnyire senki sem ódzkodik az ő szimfonikus opera-metáljuktól). Én az utóbbi csoportba tartozom, és erre hiánytalan magyarázatot adnak a banda legutóbbi albumára (is) jellemző hatások és irányultságok.

Rögtön a kezdő nóta megadja az összetéveszthetetlen alaphangulatot. A thrash/hard-core elemekkel teli „Take This Life” magával sodor bárkit, aki fogékony a kevésbé dallamos, viszont rettenetesen tempós, vad, gitárközpontú zenékre. Ugyanez áll a „Scream”-re és a „Versus Terminus”-ra is; a „Vacuum” és a „Pacing Death’s Trail” ellenben már egészen a Children Of Bodom hard-core metálját idézi torzított, többé-kevésbé visszafogottan hörgős énekével és pszeudo-klasszikus gitártémáival.

Azonban a tradicionálisabb heavy metál jellegzetességei sem hiányoznak a lemez némelyik számából. A „Leeches” gitár-kiállása kifejezetten hagyományosnak, már-már késői hard rockosnak, vagy Iron Maidenesnek mondható, akárcsak a „Crawl Through Knives” motívumai, és ahogy az legegyértelműbben a „Vanishing Light”-ban mutatkozik meg, a klasszikusabb témák jól elegyíthetők a modernebb, a nu-metalból vagy a korai crossoverből, és hát a már említett Children Of Bodom hardcore-os stílusából jól ismert torzított énekkel.

Az album szerintem legjobban sikerült számai mégis egy másik forráshoz, a Metallica fekete albumos korszakához nyúlnak vissza, hogy azt modernebb elemekkel, elsősorban a HIM és a hozzájuk hasonló bandák gótikus metáljából kölcsönzött megoldásokkal keverjék.

A gótikus, akár poposnak is nevezhető hatás már a „Reflect The Storm” felettébb eltalált gitártémáiban, s különösen a refrénben felfedezhető. Még kivehetőbb azonban a remek akusztikus gitártémával indított „Come Clarity” refrénjében, ami, mármint az egész szám, mintha a Metallica és a HIM furcsa frigyének sarjadéka lenne.

Annak idején (nagyjából, amikor a Metallica csúcsformájában ontotta a jobbnál jobb albumokat) sokan megállapították, hogy a metálosokénál szebben, jobban megkomponált lassú nótákat senki nem képes írni. Nos hát az album címadó dala - az ilyen dalokra máskülönben is jellemző bevadulás ellenére - remekül példázza ezt a tételt.

Nekem nagyjából ugyanennyire bejött a „Dead End” is, amiben a hörgés ellenpontjaként (vendég) lányhangot szólaltatnak meg a svédek, de a refrén gitártémája is az albumon hallható motívumok legjobbjai közül való. A lemezt záró nóta messze elvontabb a lemezre felkerült többi számnál; elsőre olyan érzésem támadt, mintha metálba oltott Cure-t hallgatnék. A viszonylag rövid bekeményítéstől eltekintve akár intróként is használhatták volna a kellemesen vontatott billentyűs-témát, amibe hatásosan belevághatott volna a „Take This Life” thrashes, hardcore-os zúzása.

Egyelőre tehát maradok az In Flames oldalán, és kifejezetten örülnék, ha a modernebb metál képviselői sorra a Come Clarity-hez hasonlóan letisztult, kemény és ütős albumokkal állnának elő.

Az együttes tagjai:
Björn Gelotte - gitár
Daniel Svensson - dobok
Peter Iwers - basszusgitár
Jesper Strömblad - gitár
Anders Friden - ének

Közreműködők:
Lisa Miskovsky - ének (Dead End)
Uppsala Poker HC Crew - ének (Sream)

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Take This Life
2. Leeches
3. Reflect The Storm
4. Dead End
5. Scream
6. Come Clarity
7. Vacuum
8. Pacing Death’s Trail
9. Crawl Through Knives
10. Versus Terminus
11. Our Infinite Struggle
12. Vanishing Light
13. Your Bedtime Story Is Scaring Everyone

Diszkográfia:
Lunar Strain (1994)
Subterranean (1995 - maxi)
The Jester Race (1996)
Black Ash Inheritance (1997 - maxi)
Whoracle (1997)
Colony (1999)
Clayman (2000)
Tokyo Showdown (2001)
Reroute To Remain (2002)
Trigger (2003 - maxi)
The Quiet Place (2004 - maxi)
Soundtrack To Your Escape (2004)
Used & Abused (2005 - DVD)
Come Clarity (2006)
A Sense of Purpose (2008)