Főkép

Aki rajong a sorozatgyilkosság témakörre építkező történetekért, annak mindenféleképpen csemegének számít az Órajáték, amelyben nem egy „egyszerű sablon” szerint rémtetteket elkövető gyilkossal állunk szemben, hanem egy rendkívül komplex bűnügybe csöppenünk.

Egy vidéki kisvárosban Michelle Maxwell és Sean King – a Titkosszolgálattól kilépett volt ügynökpáros, jelenleg magánnyomozók – próbál a dolgok végére járni, a helyi seriff felkérésére. Nincs egyszerű feladatuk, ahogy egyre mélyebben ássák magukat az ügyben, úgy kerülnek elő újabb és újabb holttestek. Látszólag egyetlen dolog köti csak őket össze: mindegyikük csuklójára egy órát tesz a gyilkosuk, és ahányadikak a sorban, ezen az órán ez az időpont szerepel.

Használható nyom persze nincsen a helyszínen, még a csinos Sylvia Diaz – kórboncnok és „körzeti orvos” – sem tud a boncolások után használható információt szolgáltatni, amin elindulhatna a nyomozás. Így óhatatlanul is felbukkannak a Szövetségiek, és ez a már sokszor megszokhatott „helyi erők szemben az FBI-al” helyzetet eredményezi. Tovább komplikálja Michelle és King életét, hogy egy másik gyilkos is felbukkan, aki úgy próbálja álcázni tettét, mintha a sorozatgyilkos lenne az elkövető. A hab a tortán az, amikor a nyomozópáros is felkerül a likvidálandó személyek listájára.

A sok eredeti ötlet mellett felbukkan pár olyan „örök téma” is Baldacci regényében, amely egy kissé ronthatja az élvezeti értéket. Sylvia Diaz zavarosban halászó asszisztenséről egyből a Patricia Cornwell által teremtett Kay Scrapetta doktornő esete a segédjével ugrott az eszembe, és kissé lehangoló volt számomra, hogy Baldacci ugyanezzel a fogással operál szinte szóról szóra.

A már említett „helyiek vs. FBI” is eléggé lerágott csontnak tűnik számomra, bár ebben a témában szinte végtelen verzió kidolgozható; kíváncsi lennék egyszer egy olyan esetre, ahol a seriff kitörő örömmel fogadja az ügynökök érkezését, és gond nélkül tudnának együtt dolgozni. Az azonban nagyon tetszett, ahogyan a vidéki kisvárosban lassan mindenkiről kiderül, hogy van, vagy volt valami kis stiklije. Azt hiszem ez is egy olyan dolog, amely szervesen hozzájárult például a Twin Peaks sikeréhez.

Azt hiszem, Baldacci könyve nem véletlenül lett bestseller. Ő is olyan krimiszerző, aki rendkívüli alapossággal és aprólékossággal képes megalkotni egy történetet. Az Órajátékot leginkább sodró lendülete, és igen szövevényes cselekménye emeli ki a bűnügyi regény közül.