Főkép

A halhatatlanság halála című regény újbóli közreadásával az Asimov-sorozat újabb kiemelkedő állomáshoz érkezetünk. Kis túlzással ez volt az a regény, amelytől a magyar nyelvű sci-fi regények rendszeres és tudatos kiadását számítjuk.

Mert bár az tagadhatatlan tény, hogy 1969 (az első megjelenés éve) előtt is jelentek meg hazánkban a műfajba tartozó regények (Wells regényeit leszámítva, amiket már 1945 előtt is több ízben kiadtak, néhány cím a teljesség igénye nélkül: 1957 – A Mars titka, 1961 – Idegen bolygón született, 1963 – Az androméda-köd, 1964 – A titokzatos bolygó, 1965 – Riadó a naprendszerben, 1966 – Üzen a nyolcadik bolygó, 1967 – Pokoljárás a világűrben, 1968 – Meteorvadászok), de a Kozmosz Fantasztikus Könyvekig nem volt magyar nyelvű, rendszeresen megjelenő, sci-fi művek népszerűsítését nyíltan felvállaló sorozat.

Amelynek első kötete A halhatatlanság halála volt. Eltelt 36 év, átéltük a műfaj rajongóinak robbanásszerű gyarapodását, hogy a rendszerváltás utáni kaotikus könyvkiadással egy időben ez a tábor is elenyésszen, a kitartóakat pedig elmossa mindaz a vegyes értékű vagy minőségű (a kritikán aluli fordításokat felejtsük el) kiadvány, ami ezeket a lázas éveket jellemezte. Ma már nem beszélhetünk tízezres példányszámokról, és már annak is örülhetünk, ha egyes kiadók szerzői sorozatokkal igyekeznek a műfajt tovább népszerűsíteni (Dick, Watson, Asimov).

A kötetben található három regény külön-külön is példa rá, mennyire tehetséges volt Asimov. Nála az alapötlet sem hihetetlen, legyen szó időutazásról, vagy párhuzamos univerzumokról, arról már nem is beszélve, milyen elegánsan képes földön kívüli létformát úgy bemutatni, hogy az tényleg mentes legyen az emberi viselkedéstől, mégis érhető legyen az olvasó számára.

Az sem elhanyagolható, milyen egyszerű megoldásokkal oldja fel, a kiindulópontból következő problémákat. Mindeközben egy pillanatra sem kételkedik a fejlődésben, a tudomány és az értelem nehézségeken túljutó erejében. Bár negatív, ezzel a haladással ellentétesen megnyilvánuló szereplők mindig felbukkannak regényeiben, ez hosszú távon elősegíti a magasabb szintre történő eljutást (bár ez nem feltétlenül jelent megvalósuló utópiát, a befejezés általában csupán rendezettebb, harmonikusabb vagy pusztán boldogabb állapotot jelent). Az pedig legtöbb írásából kiviláglik, mennyire elkerülhetetlen lépésnek tartja szülőbolygónk elhagyását, a hold, a naprendszer benépesítését.

Mindez megfejelve némi patinával olyan élményt nyújt a huszonegyedik század emberének, ami egyszerre létezik a múltban (így már senki sem ír) és a jövőben (regénytémái ugyanis még váratnak a megvalósulásra, de ki tudja, talán a nem is olyan távoli jövőben…).

A kötet tartalma:
A halhatatlanság halála
Nemezis
Az istenek is…

 

A szerző életrajza


Kapcsolódó írások:

Gregory Benford–Greg Bear–David Brin: Második Alapítvány trilógia

Kalibán-trilógia
Roger MacBride Allen: Infernó
Roger MacBride Allen: Kalibán
Roger MacBride Allan: Utópia