Főkép

A Warmen immár nem csupán nevében, hanem ténylegesen is – legalábbis ötven százalékban – családi vállalkozássá vált, miután Sami Virtanen az új albumon már nem tagja a bandának, helyére pedig a korábban is besegítő Antti Wirman, a billentyűs-agytröszt Janne öccse került.

Ezt a gitárszólamok virtuozitása sínylette meg, hiszen Virtanen kifejezetten jól tekert a hathúroson, és noha Antti sem ügyetlenkedik, sőt, kifejezetten technikás, inkább csak eljátssza a bátyjával közösen megírtakat, mintsem hozzáadna, zenei egyéniségével gazdagítaná a számokat.

A másik változás, amit személy szerint kifejezetten sajnálok, az instrumentalitás háttérbe szorulása az énekelt számok javára. Janne Wirman nekem mindig is a saját számait szélsebes, barokkos-klasszicizáló futamokkal telepakoló billentyűs virtuóz marad, így a rockosabb, riffekkel operáló zenéi kevésbé jönnek be, mint az első két album nótáinak többsége.

A Stratovariustól „kölcsönvett” Timo Kotipelto hangját ráadásul nem is különösebben kedvelem, bár az adott műfajhoz – vagyis ahhoz a két számhoz, melyekben közreműködik – kifejezetten passzol az orgánuma. Annál kellemesebb meglepetés a Finnországban népszerű Nylon Beat lányduó egyik énekesnőjének, Jonna Kosonennek a vendégszereplése, aki a „They All Blame Me” című dzsesszes kis nótában valószínűleg az album legjobb teljesítményét nyújtja.

Egészen sokkoló viszont a Rockwell és Michael Jackson koprodukciójában született „Somebody’s Watching Me” feldolgozása, melyben a Children of Bodomos zenésztárs, Alexi Laiho énekel, vagyis hörög és üvölt. Bármennyire bizarr is a dolog, és bármennyire messze kalandoznak is a fiúk a metáltól, egészen izgalmas produkciót sikerült összehozniuk.

Mintegy a rengeteg éneket ellensúlyozandó, a hangszeres részeket a lefejezett, sokszor nehezen követhető ritmusképletek jellemzik, amivel némiképp alternatív, progresszív irányba tolódik el az anyag összképe. Folytatódik az első lemezen valószínűleg még csupán elmés ötletnek szánt utalások sora is az Amadeus című filmre, így ismét „feltűnik” Salieri, akitől az album elnevezését adó megjegyzést idézi a Warmen, és aki most a jedikhez hasonlóan visszatér a „Return Of Salieri” rokokó-klasszicista csembaló-muzsikát idéző hangjaiban. A nyitó, sodró lendületű „Accept The Fact”-en kívül ez a szám emlékeztet leginkább az első két, még kísérletezgető, de talán pontosan ezért oly nagyszerű Warmen-albumra.

Kellemes, az időnként előforduló, meghökkentő ütemugratások ellenére könnyen – talán túl könnyen is – befogadható metál, de semmiképp nem nevezhető a banda legkiválóbb produkciójának. Mindazonáltal érdekes, értékes lemez, ami a Children Of Bodom billentyűsét kissé más megvilágításba helyezi, és háttérzenének sem utolsó hallgatmány.

Az együttes tagjai:
Janne Warman - billentyűs hangszerek
Antti Warman - gitárok
Lauri Porra - basszusgitár
Mirka Rantanen - dobok

Közreműködik:
Timo Kotipelto - ének
Marko Vaara - ének
Jonna Kosonen - ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Accept The Fact
2. Invisible Power
3. Waters Of Lethe
4. Roppongi Rumble
5. They All Blame Me
6. Puppet
7. Lying Delilah
8. Return Of Salieri
9. Somebody’s Watching Me