Főkép

A huszonötödik magyarul napvilágot látott Battletech regényben, amely nagyjából harminc évvel a klánok inváziója előtt játszódik, amikor a Belső Szféra omladozó birodalmai a Harmadik Utódlási Háború borzalmaitól szenvednek, újra feltűnik az ifjú Grayson Carlyle, s vele együtt a Szürke Halál Légióként ismert zsoldoscsapat.

Utolsó találkozásunk óta kipihenték magukat, kijavították a mechek sérüléseit, sőt még létszámban is gyarapodtak. Aztán vártak, hetekig, majd hónapokig, de a várt pénzes megbízó csak nem bukkant fel. Ezért aztán kénytelen-kelletlen elfogadták egy lázadó csoport pénzét, s kiképzőnek a távoli, Kurita fennhatóság alá tartozó Verthandi bolygóra mentek. Ott persze semmi sem az eredeti tervek szerint történik, így mire feleszmélnek már csak egyetlen lehetőségük marad a távozásra: ha sikerre viszik a lázadást.

A sorozat második része meglátásom szerint még jobban sikerült, mint az első. Az író ezúttal sem kíván nyelvi leleményeivel vagy pazar leírásaival új irányt mutatni az angolszász irodalomnak, miként a sci-fi műfaj második aranykorának kezdetét sem kötik majd nevéhez. Ellenben vitathatatlanul van érzéke a történetmeséléshez, nagyon ért a feszültség fokozásához, miként az egymásból logikusan következő események tálalásához is.

A kulcsszereplők megmentése érdekében nem riad vissza pár hiányosan megtámogatott deus ex machina alkalmazásától, de még ezt is elnézem neki, annyira jó az összhatás. Egyedül a főgonosz pusztulásának körülményeivel nem vagyok teljesen kibékülve – ez vagy részletesebben, vagy rövidebben lenne hihető. Az időnként felbukkanó technikai magyarázatok – fizikus vénám hiánya miatt – számomra nem jelentettek túl sokat, viszont az mindenképpen átjött, hogy mit is jelent egy, a korábbinál alacsonyabb szinten lévő civilizációban élni, ahol nem sok esély van újraalkotni mindazokat a találmányokat, amik nélkül hosszú távon elkerülhetetlen a hanyatlás.

A Zsoldoscsillag olyan könyv, ami olvasatja magát, nehéz letenni, hiszen halálos veszedelemben ki hagyja magára kedvenc hőseit? Akik továbbra is emberszerűek, szeretnek, időnként hibás döntéseket hoznak, és mindezek mellett megpróbálnak a legtöbbet kihozni magukból. Ezek az ismérvek persze általános elvárások minden regénytől, és bár az evolúciós elv érvényesülése a tudósok szerint általános érvénnyel bír, sajnos a könyvkiadásban több közepes, mint jó könyv lát napvilágot. William H. Keith művét mindenképpen a közepesnél jobb kategóriában keressük, ha a Battletech történetre vágyunk.

Részlet a regényből