Főkép

Michael Nyman valahol azt nyilatkozta, hogy a Gattacához írta a legjobb filmzenét. Ennek némileg ellentmondani látszik a tény, hogy a háromszoros Oscar-díjas A zongoralecke című film BAFTA-díjra jelölt zenéje három változatban is létezik: egyrészt, mint eredeti filmzene, másrészt a Michael Nyman Band koncertjein gyakran előadott szvit, vagyis dalfüzér, harmadrészt pedig a jelen lemezen is hallható versenymű formájában. Mindezt figyelembe véve nyilvánvaló, hogy a hollywoodi bérkomponistákkal szemben a komolynak nevezett zene fősodrába tartózó műveket sorra produkáló brit zeneszerző kizárólag a Gattaca egyik jelenetében elhangzó zongoradarabra, és nem a Piano anyagának különféle parafrázisaira gondolhatott.

A zongoraleckéhez köthető zenék említett három verziójának legszebbike, a Piano Concerto sokkal több közönséges filmzenénél. A fő motívumokat Nyman a tizennyolc-tizenkilencedik században népszerű skót dalokból kölcsönözte, így az egész mű hangulatát az északi nép borongós-reményteljes muzsikájának varázsa hatja át.

A filmbeli széttöredezett motívumok itt egységes egésszé, a zongoraverseny műfajának Rachmanyinov által meghatározott irányába mutató koncertdarabbá állnak össze. A nymani concerto azonban messze túlmutat a késő romantikán – a poliritmia, valamint az elsőre különösnek, ellentétesnek tetsző, ugyanakkor egymást harmonikusan kiegészítő motívumok teszik korszerűvé a darabot.

Szintén a poliritmia és a motivikus meghökkentés jellemzi a TGV észak-európai vonalának felavatására megrendelt Musique a Grande Vitesse című kamarazenekari művet. A motívumok többsége lényegében adta magát, hiszen a programzene inherens szabályainak megfelelően a vasút ütemei és a himnikus hangvétel uralkodik a mű egészén, legfeljebb a finom megoldások és ötletek, az egymásra rétegezett ritmikai képletek és ellenpontok, felettük pedig az áradó, magasztos - és nem utolsó sorban tonális, tehát a zenei modernizmustól bizonyos tekintetben elforduló - dallamok avatják feledhetetlen és felemelő zenei élménnyé a kompozíciót.

Ha bárki kíváncsi, mennyivel képes jobbat alkotni Michael Nyman a hivatásszerűen a filmszakma kiszolgálóivá szegődött zeneszerzőknél, elsőként ezzel a két művel érdemes próbálkoznia. Mindkettő viszonylag - vagyis a műkedvelő hallgatóság számára is - könnyen emészthető, ám sokkalta többet nyújt a hagyományos film-kísérőzenék képi hangulathoz kötött pragmatizmusánál.

A Piano Concerto előadói:
Kathryn Stott - zongora
Royal Liverpool Philharmonic Orchestra
Michael Nyman - karmester

Az MGV előadói:
Michael Nyman Band & Orchestra
Michael Nyman - karmester