Főkép

Bármennyire is szeretném (még magamnak is) megmagyarázni, hogy miért szeretem szinte szenvedélyesen a Portisheadet, nem menne. A részletekről tudom, miért jönnek be, de az egészről csak sejtem. Ezért ha kicsit megkésve is, de szinte remegő kézzel vettem meg egyetlen koncert DVD-jüket. Persze a függönyt behúztam, és így ültem le a tévé elé. Megszólalt a „Humming”, és onnantól kezdve nem bírtam abbahagyni.

A Portishead műfajt teremtett, trip-hop a szakszerű neve, bár abban azért vitatkoznak a kritikusok, hogy valóban ők hozták-e létre a zsánert. Tulajdonképpen ennek nincs is jelentősége. Valamit kitaláltak, valami sötétet, valami nagyon retrót (ami egyben annyira modern, hogy csak kapkodom a fejem), valami mérhetetlenül kidolgozottat, egyedit, megismételhetetlent. Utánozni persze lehet, ahogy azt tették is a Monótól a Molokóig, a Jemtől a Sneaker Pimpsig. De ez az igazi.

Egy kérdés munkált csak bennem: képesek-e a végtelenül aprólékosan kidolgozott és eljátszott muzsikájukat koncerten is visszaadni. A válasz egy rövid és tömör: igen. A csapatot ugyanis egy vonós- és fuvósszekció kísérte, élükön egy karmesterrel. A film közben többször is felvillan a koncertterem bejárata feletti felirat: An Evening with Portishead Sold Out. Akik ott lehettek azon az egyetlen alkalmon, egy életre szóló élményt kaptak, amelyből szerencsére mi is részesülünk a tévé előtt.

A banda ugyanis komolyan vette a feladatot. Nem bíztak semmit a véletlenre, a bejátszásokon látszik, hogy a sokat és alaposan gyakoroltak úgy magukban, mint a zenekarral. A külsőségekre mit sem adtak, csak a zene volt a fontos. Beth Gibbons farmerben és pólóban áll a mikrofon mögött, és a többiek sem csípték ki magukat. Miért is tették volna? Zenélni jöttek. Arra most nem érdemes sok szót vesztegetni, hogy milyen remekül játszanak, hogy a Portishead muzsikája nem több száz stúdióóra élőben eljátszhatatlan szüleménye, hanem hús-vér zenészek által élőben előadható zene. Inkább nézzük csak magát a látványt. Ha tévérendező lennék, egy ilyen koncert lenne az álmom, nem pedig egy stadionbéli őrjöngés.

Dick Carruthers, a rendező kivételesen nagyszerűt alkotott, és ebben feledhetetlen érdemei vannak a vezető operatőrnek, Eugene O’Connornak. A kamerák szinte légiesen lebegnek a zenészek mellett, soha nem másznak bele az arcukba, és mindig azt mutatják, ami fontos. Lehet, hogy ez magától értetődőnek tűnik, de ha figyelmesen megnézzük a koncertvideók javarészét, nagyon sokszor mindenféle koncepció nélkül mutatják a zenészeket és a tömeget felváltva. De nem itt. Kiváló plánok, remek vágások segítik, hogy szinte ott érezzük magunkat a koncertteremben, és különös módon ezt az élményt még csak erősítik a szemcsés utcai felvételek, illetve a próbák alatt készült képsorok. Egyszerre vagyunk aktív részesei és külső szemlélői a koncertnek, ami nagyon ritka.

Hirtelenjében számoltam csak össze, de legalább négy kamerával dolgoztak, ami meglepően kevés, ugyanis az operatőrök csak igen ritkán tűnnek fel a képeken, és az alacsony szám ellenére a néző mindent lát, a kamerák mindent követnek, megbízhatóan, mégis kreatívan.

Egy ilyen típusú koncert rögzítése hatalmas feladat, még egy ilyen tapasztalt stábnak is. Kell egy rendező, aki kívülről ismeri a nótákat, aki mindig tudja, melyik zenész szólózik. Kellenek profi világosítók, akik teret és fényt adnak a zenészeknek és közönségnek, meg persze az operatőrök, akik úgy tudnak jelen lenni, hogy sem a zenészeket, sem a közönséget nem zavarják. Kellenek hangmérnökök, akik halálpontosan bemikrofonozzák a termet, és egy vezető hangmérnök, aki kézben tartja az egészet.

Nem kis teljesítmény egy ilyen koncert felvétele, és nem is sokat láttam eddig. Kettő mellett azonban mindenképpen ott a helye a Portishead koncertjének. Az egyik Steely Dan Two Against Nature: Plush TV Jazz-Rock Party in Hi-Fi Stereo című mesterműve, a másik pedig Diana Krall párizsi koncertje.

A Portishead DVD azonban itt nem ér véget. A korongon megtalálható ugyanis a banda összes mozgóképes vállalkozása. A legendás „To Kill A Dead Man” című rövidfilmtől az „Over” klipjéig minden.
Nyugodtan és biztosan lehet állítani: a DVD kötelező darab minden Portishead-rajongó gyűjteményében, ugyanis minden rajta van, ami fontos tőlük. Azok pedig, akik csak most ismerkednek a csapattal, ennél jobb helyen nem is kezdhetik. A koncert rögzítését akár a televíziózásra szakosodott iskolákban tanítani is lehet a fenti két DVD-vel együtt. Mert a mesterműveket nem csak élvezni lehet, hanem tanulni is lehet belőlük – sokat.

A lemezen szereplő számok listája:
1. Humming
2. Cowboys
3. All Mine
4. Half Day Closing
5. Over
6. Only You
7. Seven Month
8. Numb
9. Undenied
10. Mysterons
11. Sour Times
12. Elysium
13. Glory Box
14. Roads
15. Strangers
16. Western Eyes