FőképValamikor a – remélhetőleg nem túl távoli – jövőben akad majd egy kutató, aki apránként összegyűjti mindazokat a többkötetes könyveket, illetve sorozatokat, amelyek az utóbbi húsz-harminc évben csak töredékesen kerültek kiadásra hazánkban. Listája ékes bizonyítéka lesz a kiadói üzletpolitika megváltozásának (bizonyos esetekben a hozzá nem értésnek), ami kiegészítve a vásárlók érdektelenségével csonka műveket eredményezett. A kisszámú vásárlók által megfogalmazott kérdés pedig – most honnan fogom megtudni a történet befejezését? – legtöbb esetben pusztába kiáltott panaszként burjánzik az internetes olvasói fórumokon. Hasonló történt L. Ron Hubbard „Földi küldetés” című dekalógiájával is, ami eljutott ugyan a hetedik kötetig, aztán évekig semmi. Egészen mostanáig. Idén ugyanis megjelent a nyolcadik rész, s a kapott ígéretek szerint a hátralévő darabok sem késnek soká. Mondjuk, aki csak most kapcsolódik be a történetbe, annak épp a kihagyás miatt nincs könnyű dolga, hiszen a korábbi kötetek közül pár csak nagyon nehezen beszerezhető.

Azért annyira nem tragikus a helyzet (kivéve a megszállott gyűjtők szempontjából), mivel a történet az előzmények ismerete nélkül is élvezhető. A lendületes cselekményvezetésnek köszönhetően amúgy sem jut idő a múlt eseményeire, a szereplők pedig a legtöbb esetben magyarázatot adnak a korábbi történésekre. Meglepő módon nem a pozitív hős meséli el a kalandjait, hanem ellenlábasa, a galaktikus főgonosz kisszerű beosztottja panaszkodja végig a kötet felét. Sopánkodása érthető, hiszen hosszadalmasan előkészített terveik végveszélybe kerülnek, s ezzel egyenes arányban a korlátlan hatalom lehetősége is rohamosan csökken. Azért ne féltsük szegény alávalót, ellenfeléhez hasonlóan sosem adja fel, vert helyzetből is tovább ármánykodik, s minden eszközzel a másik tábor pusztulására tör. Mi pedig óhatatlanul megismerjük bolygónk képzeletbeli jövőjét, amit egyébként önerőből is képesek lennénk tönkretenni, külső segítséggel azonban még ennél is súlyosabb helyzet áll elő (s akkor még nem szóltunk az univerzum más lakott helyeiről).

Hubbard vitathatatlan könnyedséggel keveri a „hagyományos” sci-fi elemeket a kémregények hangulatával. Majd minden fejezet végén megoldhatatlan helyzetben búcsúzunk hőseinktől, hogy aztán cseppet sem logikátlan módon bonyolódjon minden tovább. Ez igaz a könyv befejezésére is, így a feloldás a következő, kilencedik kötetre marad.