FőképAmikor 1987-ben a Fox TV bemutatta az Egy rém rendes család első epizódjait, a tévécsatorna illetékesei sem sejtették, hogy milyen sikersorozatot indítanak el. Az amerikai sitcomok (szituációs komédiák) válságban voltak.
James Borrows zseniális sorozata, a Cheers hetedik évadját kezdte, s bár annak idején forradalmasította a sitcomok világát, bizony egy kicsit már kezdett kifulladni. Persze ott volt Bill Cosby, de rajta kívül érdemi, valóban, zsigerből vicces sorozatot nem láthattak a nézők.

Pedig a családi sitcomoknak – gyakorlatilag a televízió megjelenése óta – óriási hagyományuk van az USA-ban. Az Egy rém rendes család erre a hagyományra épít, ráadásul úgy, hogy éppen ezen hagyományokat forgatja és gúnyolja ki. Valószínűleg szükségtelen részletezni a felállást, de pár mondat mindenképpen szükséges.
A sorozat egy chicagói família, a Bundyk életét követi nyomon. (Meg kell jegyezni, a család névválasztásának külön pikantériája, hogy a hírhedt amerikai sorozatgyilkosnak is Bundy volt a neve: Ted Bundy.) A Bundyk minden rossz megtestesítői: provinciális gondolkodásúak, korlátoltak, műveletlenek, érzéketlenek, és ostobák.
Peggy és Al házassága katasztrofális: néha olyan sértéseket vágnak egymás fejéhez, aminél még egy kiadós pofon is kedvesebb lenne. Két gyerekük van, de bárcsak ne lennének. Kelly, a lány a szőke amerikai lány hús-vér változata, míg öccse, Bud egy pénzéhes, taktikázó, szexéhes kölyök.

Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor a jelenlegi leírás most, 2005-ben is több millió amerikai családra érvényes. Csak ők nem szerepelnek a tévében, hanem élik az életüket a vidék (és néha a nagyvárosok) Amerikájában.
Akkor mégis mi a jó a sorozatban? Mi az, ami miatt az ember függővé válik akár már egy rész után is? A titok nyitja – paradox módon – épp a jó ízlés. Bundyék botrányos életét olyan jó ízléssel mutatják be az alkotók, hogy nem lehet rájuk haragudni.
A brutális poénok szinte patikamérlegen lettek kimérve, hogy még a bunkóságon innen maradjanak. Ha csak egy mondattal lenne hosszabb egy párbeszéd, máris elkapcsolnánk, mert annyira bántónak találnánk a látottakat.

A titok másik nyitja a pazar humor, a rendkívül életszerű helyzetek, és azok gyakran újszerű megoldása. A nézők közül bizonyára sokan találkoznak ismerős helyzetekkel: a gyerekek ostobák, az anyós gyűlöletes, a rokonok kiállhatatlanok, a szomszédok utálatosak, a feleség lusta, a férj bárdolatlan ökör.
A szituációk megoldása azonban soha nem sablonos. Bundyék egyfajta kívülállással kezelik saját magukat, a sorozat írói pedig nem fogynak ki az ötletekből. És ez a jó sitcomok titka: vesznek egy sablonos, vérlázítóan közhelyes szituációt, és egészen újszerűen prezentálják, majd oldják meg.
(Meg kell jegyeznem, ez a titka a Jóbarátoknak, sőt az egyetlen remek magyar sitcomnak, a Família Kft.-nek is.)

Aki megveszi az első évadot, olyan örökbecsű darabokkal lesz – nemcsak anyagi értelemben – gazdagabb, mint a klasszikus pókerjátszma, Al túlélőkirándulása a környék gyerekeivel, vagy éppen a szexuális életük fellendítése érdekében tett rövid utazásuk.
Al Bundy lába büdös, a bal kezét állandóan a nadrágjába dugja, Peggy Bundy lusta, kényeskedő és mérhetetlenül elhanyagolt (persze szexuális szempontból), Kelly olyan buta, mint a föld, Bud pedig még a legyet is röptében.
Csodálatos kompánia, akiknek a társaságában garantált a szórakozás. Nemcsak házasoknak ajánlott, hanem mindenkinek, aki röhögni ül le a tévé elé.

Az amerikai televíziózás egyik legnagyszerűbb sorozata tehát immáron DVD-n is megvásárolható, és más sorozatokkal ellentétben erről feltétlenül el kell mondani: a szinkron parádés: Csuja Imre Al Bundy szerepében, míg Básti Juli Peggy Bundy szerepében nyújt feledhetetlent. Nagyszerű teljesítményük nemcsak őket, hanem a szinkrondramaturgot és a szinkronrendezőt is dicséri.