FőképAmikor 1994-ben Faith Hill első lemeze, a Take Me As I Am megjelent, mindenki azt mondta: itt van Reba McEntire utóda. Én ugyan nem erre gondoltam, amikor a mára már Magyarországon nem fogható Country Music TV adásán a Janis Joplin-himnuszként ismert „Piece of My Heart” című nótában először láttam/hallottam őt, de volt benne némi igazság.
Az a vonal, amelyet akkor Hill belőtt magának, valóban Reba irányába mutatott. Egyszerre rockos és countrys, bensőséges és könnyen táncolható/énekelhető. Aztán készült pár útkereső album férje, Tim McGraw vezényletével, míg 1999-ben meg nem jelent a Breathe, majd 2002-ben a Cry.

Emlékezzünk, ez volt az az idő, amikor a country királynőjének gyakorlatilag megkoronázott Shania Twain egy hirtelen jobbkanyarral a pop felé fordult. Hill érezte, hogy neki is kell valamit tennie.
Az 1999-es Breathe kiváló válasz volt Shania két évvel azelőtti Come On Over című albumára. Egyszerre volt ortodox és új, country és pop és rock. A 2002-es Cry már korántsem sikerült ilyen jól. A címadó dalt orrba-szájba játszották a rádiók, és több filmben is felhangzott, de Hillnek érezhetően nem állt jól a popdíva szerepe.

Éppen ezért várták olyan nagy érdeklődéssel az új, Fireflies című lemezt, melyen Hill egy elegáns hátraarcot mutat be. Isten veled popdíva, isten hozott mainstream country. Csak nyomaiban lehet felfedezni popos elemeket, viszont minden itt van, ami egy jó country-albumhoz kell.
Pergő és pattogó ritmus, veszett gitározás, hegedülés, nagyívű ballada, hibátlan hangszerelés, csodálatos hangzás. Hill hangja lemezről lemezre erősebb, erőteljesebb, néha az az érzésem, hogy ha megáll egy kőfal előtt, és kiereszti a hangját, a fal nem ledől, hanem szétrobban.

Nem lehet hibát találni az albumon, viszont emlékezetes nótát sem. És ez itt a baj. Az albumból a spontaneitás hiányzik. A jókedv, az őszinteség. Értem én, hogy ilyen időkben szinte minden, magára valamit adó (és befolyással rendelkező) zenész állást akar foglalni, de a „We`ve Got Nothing But Love To Prove” című dal egyértelmű tévedés.
„Minden rendben van az USA-ban, a jó öreg USA-ban” – szól a dal refrénje, és nem nagyon értem, mit keres itt egy dal, amelyik Amerikát kritizálja.

Szóval azt már látjuk, Faith Hill merre kanyarodott, mi az irány. De mi lesz, ha odaér? És közben csinál-e még olyan ragyogó albumokat, mint a Breathe vagy a Take Me As I Am? Reméljük. Ennél rosszabbat soha nem csináljon, de jobbat azért nem ártana.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Sunshine & Summertime
2. Mississippi Girl
3. Dearly Beloved
4. I Ain`t Gonna Take It Anymore
5. Stealing Kisses
6. Fireflies
7. Like We Never Loved It All
8. I Want You
9. Lucky One
10. If You Ask
11. We`ve Got Nothing But Love to Prove
12. You Stay With Me
13. Wish for You
14. Paris

Diszkográfia:
Take Me As I Am (1993)
It Matters To Me (1995)
Faith (1998)
Breathe (1999)
There You’ll Be: The Best Of Faith Hill (2001) válogatás
Cry (2002)
Fireflies (2005)
The Hits (2007) válogatás
Joy To The World (2008)