FőképTomot, mivel ügyetlen, nem elég gyors vadász, száműzi a Törzs, menekülnie kell, s nem tud máshova, mint az emberek (a démonok) közé. Ahova nem tartozik, hiába talál rá egy Anna nevű kislány, aki élelmet és szeretetet ad neki. Valójában szegény Tom szörnyű kalandokon megy keresztül, csupa kín és gyűlölet az útja, mígnem... Ó, dehogy mondom el!

Érdekes, ahogy Sally Prue egy tündérnép (vagy manó, ahogy tetszik) szemszögéből láttatja az emberek világát, remek alap ez egy izgalmas történethez. Mondanivalónak, tanulságnak sincs híján a regény, amint a szépség is ott rejtezik lapjain.

El tudom hinni, amit a kiadó ráírt a könyv hátuljára, hogy tudniillik Angliában két rangos irodalmi díjjal tüntették ki a művet. Azt mondjuk nem írták oda, hogy miféle két díjjal, de ez elnézhető – legalábbis összehasonlítva a magyar kiadás egyéb hibáival.

A könyvet rendes papírra, jól olvashatóan nyomták, az illusztrációk is megteszik. Hanem a fordítás... Talán az átlagos középiskolai angol szinten állók fordítanának így le egy szöveget magyarra. Visít a kötet lapjairól, hogy egyszerűen csak tükörfordítást készítettek, különösebb értelmezés, magyarítás nélkül.

Nagyon rossz így olvasni. El lehet azon vitatkozni, hogy melyik fordítási módszer a jobb, az, amikor a fordító ragaszkodik az eredeti szöveghez, vagy az, amikor némileg átkölti, saját szájíze szerint – de az vitán felül áll, hogy a fordításnak magyarosnak, magyarul értelmesnek kell lennie.

Sajnos a külön meg nem nevezett fordítónak (csak az áll ott, hogy a kiadó) ez nem sikerült. Meglehet, hogy az eredeti szöveg egyszerű, de a történet maga annyi költőiséget hordoz, hogy egészen gyönyörű magyar változat is készülhetett volna belőle – de még csak élvezhető sem sikeredett. Kár érte.