FőképIsmét egy Royo borító. Mivel nem vagyok képzőművészeti szakértő, nem tudom tudományos magyarázattal alátámasztani, mivel és hogyan nyerte el évekkel ezelőtt tetszésemet Luis Royo stílusa, de az tény, hogy azóta is megcsodálom minden könyvborítóját.

Az 1954-es születésű spanyol művész a hetvenes években kezdett el festeni. Pár évvel később már neves könyvkiadónak készített borítókat, és rendszeresen jelentkezik albumokkal (pl. Secrets, Women, Malefic, Warm Winds). Képeit leginkább nőalakjairól lehet felismerni, hiszen ezek a szemrevaló hölgyek mindig hordoznak magukban valami titokzatosságot, ami hol érzékiségben (Communion, 1994), hol misztikumban (Dark words – 1995) nyilvánul meg.
A háttér az esetek többségében elnagyolt (mint általában a könyvborítók), de a fegyverek, szörnyek és egyéb alakok mindig alaposan kidolgozottak. Az utóbbi években fantasy (David Gemmell) és sci-fi (Shadowrun) könyveken egyaránt találkozhattunk képeivel.

Szóval amikor megláttam a Royo borítót, egy darabig nem is lapoztam tovább: csábosan karcsú hölgy, aki körül marcona (feltehetően árnyvadász) férfiak harcolnak. Az ígéretes címlap után következik Stackpole, aki tucatnyi Battletech regény szerzőjeként számomra már régen bebizonyította tehetségét. Olyan „bértollnoknak” tartom, aki az éppen aktuális világban képes színvonalas történetet papírra vetni. A mai világban már ez is elismerésre méltó teljesítmény.

Ez a könyv több szempontból is érdekes. Egyrészt ez az első Shadowrun novelláskötet, ami magyarul megjelenik, és egyben Stackpole első Shadowrun könyve is. A rövid írások tulajdonképpen a Farkas névre hallgató árnyvadász naplójának is felfoghatóak, aminek fejezetei önálló vadászatokkal foglalkoznak.
Szándékosan nem írtam megbízást, ugyanis egyfajta jövőbéli Szupercsapatként, ha a helyzet úgy hozza, ellentételezés nélkül (vagy legalábbis Farkas nem tud efféléről) segítenek a bajbajutottakon. A csapat értelmi vezetője Holló, s kettősük mellett különféle alakok bukkannak fel, az aktuális feladathoz mérten.

Ennek az „önzetlenségnek” köszönhetően Stackpole világképe eltér a megszokottól, ha úgy tetszik, hősei árral szemben úsznak. Ettől azonban Farkas naplója még kellemesen szórakoztató olvasmány: a baseball játék átalakulása a mágia és a kiberverek hatására kimondottan érdekes. A novellák folyamatosságát Farkas személyén (aki nevének megfelelően nem tekinthető átlagembernek, de még átlag árnyvadásznak sem) kívül a kereszthivatkozások és az ismétlődő szereplők biztosítják.

A játék (és a szerző) iránt érdeklődők számára további adalékot jelent az utószó, ami az írások létrejöttének hátterét részletezi.

A kötetben szereplő írások:
Szoros játék
Higany szajonára
Digitális kegyelem
Számvadász
Különleges játékos
Vadászható préda
Ha szörnyként nem sikerül

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Halálos örökség
A vér szava
Elveszett sors
Kényszerszövetség
A pusztítás hercege
Farkas és holló

A Kiadó oldala: Beholder Kiadó