FőképEgy világ választja el egymástól az albumon szereplő két művet. Ha nem a Szergej Gyagilev vezette Ballets Russes adta volna elő mindkét táncdarabot, melyhez Sztravinszkij biztosította a kísérőzenét – jóllehet a Pulcinella esetében „hozott anyagból” dolgozott –, a valójában két egymással össze nem vethető zenei felfogású korból származó darab első hallásra legfeljebb csak egy egészen sajátságos ízlésű kiadó jóvoltából kerülhetett volna egy korongra.

A Pulcinella az olasz nagybarokk egyik legtermékenyebb, ám fiatalon elhunyt komponistájának gyakran csak vázlatokban fennmaradt vígoperáiból és egyéb vokális vagy hangszeres műveiből készült pastiche, melynek tételeit Sztravinszkij újrahangszereléssel és kitöltéssel egységesítette.
Nehéz lehet egy másik zeneszerző bőrébe bújva komponálni, azonban a korábban az orosz népzene, majd a dzsessz hatásait muzsikájába ötvöző Sztravinszkij mintegy új kontinensként fedezte fel magának a régi zenét, és aztán ez vezetett el a neoklasszikus periódus remekműveihez, mint amilyen a magasztos Zsoltárszimfónia.

A lemezen szereplő másik mű, a Chant du Rossignol modernitásából eredően a tonalitás korlátait feszegető, mégis tagadhatatlanul késő romantikus balettzene. A kínai témát feldolgozó, és épp ezért kínai dallamalkotást imitáló szimfonikus költemény eredetileg operának készült, de a partitúrával elégedetlen Sztravinszkij csak nyolc évvel az első vázlatok elkészülte után fejezte be a művet.
Itt még felesleges keresni a Pergolesi-feldolgozás szigorúan, ámde gyönyörűen ellenpontozó és dallamaiban is ámulatba ejtő gazdagságát – a fülemüle történetét inkább a lírai impresszionizmus jellemzi.

Ami a megszólaltatást illeti, a Sztravinszkij-művek lehetséges interpretálói közül Sztravinszkij után, aki maga is kiváló karmester volt, talán a zeneszerzőként is maradandót alkotott Pierre Boulez a legszerencsésebb választás.
Boulez és zenekarai mindent tudnak a huszadik századi zenéről, annak előadásáról, s kizárólag a régi zenei felfogásért kiáltó Pulcinella megszólalása lenne kritizálható, ha elfelejtenénk, hogy a hangszerelés elsődlegesen mégiscsak Sztravinszkijt dicséri, és a mai zeneéletben jól megfér egymással a tudatosan autentizáló és a kinyilvánítottan modernizáló felfogás is.

A furcsa párosítás ellenére kiváló lemezhez juthatunk hozzá az olcsó újrakiadásokat jegyző Apex sorozat darabjaként, mely a régi zene kedvelőit meggyőzheti, hogy a modernebb muzsikában is élvezetüket lelhetik, a Sztravinszkij-pártiakat pedig rádöbbentheti, hogy a huszadik század kísérletezései előtt is születtek feledhetetlen dallamok.

Előadók:
Ann Murray – mezzo-szoprán
Anthony Rolfe-Johnson – tenor
Simon Estes – basszus

Ensemble Intercontemporain
Orchestra National de France

Pierre Boulez

A lemezen elhangzó számok listája:
Pulcinella
1. Ouverture
2. Serenata: Larghetto „Mentre l’erbetta” – Scherzino: Allegro – Allegro – Andantino – Allegro – Ancora poco meno „Contento Forse Vivere” – Allegro assai – Allegro – alla breve „Con queste paroline” – Andante „Sento dire no’ncé pace” – Allegro „Nce sta quaccuna po” / „Una te fa la zemprece” – Presto „Una te fa la zemprece” – Allegro – alla breve
3. Tarantella – Andantino „Se tu m’ami”
4. Gavotta con due variazioni – Vivo – Tempo di minuetto „Pupillette, fiammatte d’amore” – Allegro assai

Le Chant du Rossignol
5. Marche chinoise
6. Chant du Rossignol
7. Jeu du Rossignol mécanique

A Warner Classics honlapja:
www.warnerclassics.com