Warmen: Beyond Abilities
Írta: Galamb Zoltán | 2005. 06. 23.
Janne Wirman és kisegyüttesének – mely immár „félhivatalosan” öt főre bővült – második albuma lényegében ott folytatja, ahol az első végén abbahagyta – a túl sok hangnál. Rengeteg az előremutató változás, ám valószínűleg elkerülhetetlen volt a visszalépés is.
Visszalépésen jelen esetben az instrumentalitás visszaszorulását és az énekes nóták számának – szerintem felesleges – megnövekedését értem. A hangszerek, és különösen a billentyűsök ellenben olyan káprázatosan jól szólnak, hogy sok finn banda, nem utolsó sorban a még a stúdiófelvételeken is kicsit kásásan szóló Nightwish igazán kölcsönkérhetné a hangmérnököt.
Az elvakultabb Stratovarius-rajongók érdeklődését esetleg az csigázhatná fel, hogy a banda énekese, Timo Kotipelto két számot is jegyez az albumon szerzőként és énekesként, jóllehet szerintem a kettő közül csupán a második, mely a „Singer’s Chance” címet viseli, sikerült valóban jól.
A másik kétszámos énekestől, Kimberly Gosstól ugyancsak egy számot érdemes többször is meghallgatni, ám elsősorban azt is a hangszerek, no meg maga a nóta miatt – hiszen nem másról lenne itt szó, mint a Heart „Alone” című dalának feldolgozásáról. A Pasi Nykänennel előadott „Dawn” valahol a Faith No More és Joe Satriani zenéje között elhelyezkedő progresszív rockzene, s egyben az album egyik legkiemelkedőbb teljesítménye.
Az instrumentális számok közül a címadó „Beyond Abilities”, a két erősen progresszív záró nóta, valamint két egymást ellenpontozó szám: előbb a hangulatában Keith Jarrett kölni koncertjét idéző fantázia, a „Confessions”, majd a barokk és korai klasszicista futamokból építkező, rendkívül virtuóz „Salieri Strikes Back” (vagyis egy kivétellel az összes) megunhatatlan hallgatnivaló.
Ez utóbbi két szám visszacsatol az első albumhoz, hiszen az Unknown Soldier mottójaként felfogható idézet az Amadeus című filmremekből ezúttal nem csupán kiragadva, hanem teljes szövegkörítéssel is elhangzik, mi több, a „Confessions” alatt végig Salieri filmbéli gyónását hallhatjuk. Hogy ezt ki miként értelmezi, az már inkább egyéni felfogás kérdése.
Az egyetlen dolog, amit kifejezetten sajnálok a Beyond Abilities többedszeri meghallgatásakor, az a tény, hogy az alkalmilag összeverbuvált bandát valószínűleg sohasem fogom színpadon látni és hallani, különösen nem Magyarországon, ahol már az is óriási teljesítmény, hogy ezt a nem mindennapi lemezt egyáltalán megvásárolni lehetséges.
Az együttes tagjai:
Antti Warman – gitárok
Sami Virtanen – szólógitár
Janne Warman – billentyűsök
Lauri Porra – basszusgitár
Mika Rantanen – dobok
Közreműködik:
Timo Kotipelto – ének
Kimberli Goss – ének
Pasi Nykänen – ének
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Beyond Abilities
2. Spark
3. Hidden
4. Trip To…
5. Dawn
6. Singer’s Chance
7. Alone
8. Confessions
9. Salieri Strikes Back
10. War Of Worlds
11. Finale
Eddig az együttes alábbi lemezéről írtunk: Unknown Soldier
Accept The Fact
Beyond Abilities
Kapcsolódó írások:Children Of Bodom: Something Wild
Children Of Bodom: Hatebreeder
Children Of Bodom: Follow the Reaper
Children Of Bodom: Hate Crew Deathroll
Children Of Bodom: Trashed, Lost & Strung Out
Children Of Bodom: Are You Dead Yet?
Children Of Bodom: Blooddrunk
Visszalépésen jelen esetben az instrumentalitás visszaszorulását és az énekes nóták számának – szerintem felesleges – megnövekedését értem. A hangszerek, és különösen a billentyűsök ellenben olyan káprázatosan jól szólnak, hogy sok finn banda, nem utolsó sorban a még a stúdiófelvételeken is kicsit kásásan szóló Nightwish igazán kölcsönkérhetné a hangmérnököt.
Az elvakultabb Stratovarius-rajongók érdeklődését esetleg az csigázhatná fel, hogy a banda énekese, Timo Kotipelto két számot is jegyez az albumon szerzőként és énekesként, jóllehet szerintem a kettő közül csupán a második, mely a „Singer’s Chance” címet viseli, sikerült valóban jól.
A másik kétszámos énekestől, Kimberly Gosstól ugyancsak egy számot érdemes többször is meghallgatni, ám elsősorban azt is a hangszerek, no meg maga a nóta miatt – hiszen nem másról lenne itt szó, mint a Heart „Alone” című dalának feldolgozásáról. A Pasi Nykänennel előadott „Dawn” valahol a Faith No More és Joe Satriani zenéje között elhelyezkedő progresszív rockzene, s egyben az album egyik legkiemelkedőbb teljesítménye.
Az instrumentális számok közül a címadó „Beyond Abilities”, a két erősen progresszív záró nóta, valamint két egymást ellenpontozó szám: előbb a hangulatában Keith Jarrett kölni koncertjét idéző fantázia, a „Confessions”, majd a barokk és korai klasszicista futamokból építkező, rendkívül virtuóz „Salieri Strikes Back” (vagyis egy kivétellel az összes) megunhatatlan hallgatnivaló.
Ez utóbbi két szám visszacsatol az első albumhoz, hiszen az Unknown Soldier mottójaként felfogható idézet az Amadeus című filmremekből ezúttal nem csupán kiragadva, hanem teljes szövegkörítéssel is elhangzik, mi több, a „Confessions” alatt végig Salieri filmbéli gyónását hallhatjuk. Hogy ezt ki miként értelmezi, az már inkább egyéni felfogás kérdése.
Az egyetlen dolog, amit kifejezetten sajnálok a Beyond Abilities többedszeri meghallgatásakor, az a tény, hogy az alkalmilag összeverbuvált bandát valószínűleg sohasem fogom színpadon látni és hallani, különösen nem Magyarországon, ahol már az is óriási teljesítmény, hogy ezt a nem mindennapi lemezt egyáltalán megvásárolni lehetséges.
Az együttes tagjai:
Antti Warman – gitárok
Sami Virtanen – szólógitár
Janne Warman – billentyűsök
Lauri Porra – basszusgitár
Mika Rantanen – dobok
Közreműködik:
Timo Kotipelto – ének
Kimberli Goss – ének
Pasi Nykänen – ének
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Beyond Abilities
2. Spark
3. Hidden
4. Trip To…
5. Dawn
6. Singer’s Chance
7. Alone
8. Confessions
9. Salieri Strikes Back
10. War Of Worlds
11. Finale
Eddig az együttes alábbi lemezéről írtunk: Unknown Soldier
Accept The Fact
Beyond Abilities
Kapcsolódó írások:Children Of Bodom: Something Wild
Children Of Bodom: Hatebreeder
Children Of Bodom: Follow the Reaper
Children Of Bodom: Hate Crew Deathroll
Children Of Bodom: Trashed, Lost & Strung Out
Children Of Bodom: Are You Dead Yet?
Children Of Bodom: Blooddrunk