FőképA serdülőkort maguk mögött tudók közül bizonyára sokan emlékeznek még arra a csodálatos zongoradarabra, amely Az angol beteg című filmben hangzik fel. Nem más ez, mint a „Goldberg-variációk” áriája és első variációja. Glenn Gould éppen e mű virtuóz és egyéni felfogású interpretációjával vált egykor világhírűvé, és debütáló hanglemez-felvételéhez is e művet rögzítették 1955 júniusában, New Yorkban.

Nyilvánvalóan ugyancsak sokak számára ismert Bach egyetlen variáció-formában komponált művének keletkezéstörténete, miszerint egy bizonyos Kaiserling gróf rendelte meg az idős mestertől a darabot, hogy udvari muzsikusa, Johann Gottlieb Goldberg a gróf álmatlanságát enyhítendő, esténként nyugtató zenét játsszon neki.
Bach eleget tett a felkérésnek, ám hogy mennyire lehetett hatásos idegcsillapító az efféle csembalómuzsika, azt mai füllel megítélni már nem vagyunk képesek. Be kell érnünk azzal, hogy minden idők legnagyszerűbb zeneszerzője a zongorairodalom egyik legkiválóbb darabjával ajándékozta meg az utókort.

A mű felépítéséről sokszor, sok helyen értekeztek már, ezért e helyt legyen elég annyit megemlítenem, hogy minden harmadik variáció különböző kánon-alakzatokban dolgozza fel az alapul szolgáló harmónia-menetet, vagyis a „Goldberg-variációk” bizonyos szempontból a „Fúga művészet”-éhez hasonlatos, átfogó, akadémikus alkotás, melyet akár a műforma oktatására is felhasználhatnánk, és bizonyosan fel is használnak nem egy komponistaképzőben.

Különös érdekessége a műnek, hogy Gould halála előtt egy esztendővel újra bevonult abba a New York-i stúdióba, ahol először hangszalagra rögzítette a „Goldberg-variációk”-at, és új felfogásban, immár a darabot ritmikailag és koncepcionálisan is összefüggő egészként felfogva, a hangrögzítés legújabb vívmányainak kihasználásával ismét feljátssza ezt a saját életét és a Bach-kultuszt egyaránt meghatározó opuszt.

E második felvétel mintegy tizenhárom perccel hosszabb az 1955-ösnél – átéltebb, bensőségesebb előadást hallhatunk, mely nélkülözi az ifjú zongoristazseninek az öncélúság határait súrolóan virtuóz, szinte már magamutogató túlzásait. Amit elveszítünk az eredetiség terén, visszakapjuk átéltségben és bölcsességben. Akár jobbnak, akár rosszabbnak ítéljük a karriert elindító, szenzációs lemeznél, e késői, érettebb felvétel kétségtelenül minden idők egyik legkiválóbb Bach-interpretációjának tekinthető.