FőképAz 1936-ban született Jim Henson tiszteletre méltó pályát futott be, mi több, vele kapcsolatban nem túlzás az egy adott műfaj (egész estés bábfilmek és sorozatok) meghatározó egyénisége titulus.
Mert lehetséges, hogy a „Dallas” sikeres és népszerű volt, de ennek ellenére is csupán EGY amerikai tévéfilmsorozatként tartjuk számon, míg a „Muppet Show” az EGYEDÜLI, főműsoridőben vetített bábfilm-sorozat cím büszke birtokosa. S akkor még nem szóltunk a „The Sesame Street”-ről, a Muppet mozifilmekről és a „The Storyteller” sorozatról (ez utóbbi egyébként személyes kedvencem).
Életművéből némileg kilóg A Sötét Kristály, ami élvezetes elegye Breki béka baráti körének, és a hús-vér szereplőket teljesen mellőző fantasy filmnek. Vagyis unikum a maga nemében.

A történet egyébként nem túl bonyolult, a szokásos mentsük meg a világot alaphelyzettel van dolgunk, amelyben az eredendően ártatlan, és semmiféle különleges képességgel nem rendelkező főhős (Jen) elindul teljesíteni küldetését. Útközben társakat kap, és mindenféle kalandok után teljesíti mindazt, amit egyébként jóslat formában előre közölnek vele.

Szóval nem a történet lesz az, ami maradandó élményt okoz a nézőnek, hanem a tisztán bábokat felvonultató előadás, aminek értékelésénél ne feledjük, mindez 1982-ben készült, főként hagyományos módszerekkel, vagyis a bábokat emberek mozgatják, csak kivételes esetben láthatunk számítógépes trükköket.
Ráadásul – az évtizedes gyakorlatnak köszönhetően – mindez teljesen életszerűen történik (már amennyire beszélhetünk ilyesmiről bábok esetében), olyannyira, hogy csupán az extrák között szereplő, így készül film alapján jövünk rá, mennyi munka van az egész produkció mögött. Az így szerzett tudás birtokában még bámulatra méltóbb például a lakomajelenet.

Hasonlóképpen emlékezetes jelenet, amikor Jen, útjának első állomásán találkozik Aughra-val, aki a világmindenség működő modelljével rendelkezik – ami egyébiránt kísértetiesen hasonlít az első Lara Croft film fináléjában láthatóval.
További egyezés, hogy mindkét helyen ritkán előforduló együttállás, illetve az ehhez kapcsolódó földi esemény van hivatva meghatározni a következő ezredéveket. Úgy látszik nem csupán nekem kedvencem Henson alkotása.

Amit igazából szemére vethetünk a filmnek, az a jellemfejlődés (feltéve, ha ilyen elvárás egyáltalán megfogalmazódik egy bábfilmmel kapcsolatban) teljes hiánya, és talán az, hogy elsőre nehéz eldönteni, kiknek is készítették a mozit.
Gyerekeknek kicsit komor, felnőtteknek túl könnyed, így kizárásos alapon maradnak a gyereklelkű felnőttek, a Muppet rajongók és a fantasy kedvelők. Bárhogyan is nézem, ez még mindig jelentős nézőközönség. Azt meg senki nem vetheti Henson szemére, hogy nem okult tapasztalataiból, hiszen az 1986-os Labirintus már sokkal kiforrottabb alkotás.

Kár, hogy Henson 1990-ben bekövetkezett halála miatt nem tudott újabb, emlékezetes filmekkel megörvendeztetni bennünket.

DVD extrák:
Kimaradt jelenetek (8 db)
Filmográfiák (Jim Henson, Frank Oz és Brian Froud)
Így készült... - a film - A Sötét Kristály világa
Képgaléria - A filmben szereplő karakterek galériája
Forgatókönyv - A Mithra vázlat - Jim Henson eredeti forgatókönyv vázlata
Storyboard
Előzetesek