FőképII. Leto, Paul Atreides (Muad-Dib) és Csani fia három és félezer éve uralkodik a galaktikus birodalom felett. Megtette azt, amire apja képtelen volt és az emberiség jövőjébe tekintett a Fűszer segítségével. A kirajzolódó lehetséges jövőképek között egyetlen járhatót látott az ember számára: az Arany Ösvényt.

Az Arany Ösvény, vagy ahogy mások nevezik, Leto Békéje ténylegesen biztosította a túlélést. Viszont a békéért fizetett ár borzalmas. Leto megfosztotta az emberiséget a szabadságától: hívei istenként tekintenek rá, császárként néha zsarnoki módon tart rendet a birodalomban. De ez az egyetlen módszer, amellyel elkerülhető az emberi faj kipusztulása.

Csakhogy nem mindenki hisz Letoban, Letonak. A hatalmuktól és befolyásuktól megfosztott Bene Gesseritek, az Ix, a Bene Tleilax, a Liga mind-mind arra törekszik, hogy véget vessenek az istencsászár uralmának, vagy legalábbis lazább pórázt kapjanak tőle.
Ám Leto hiába bizonyítja be számtalanszor, hogy lehetetlenség ellene törni úgy, hogy saját maga ne tudna róla, ellenfelei soha nem adják fel a harcot.

Mindenki számára egyre világosabban látszik, hogy az univerzum megérett a változásra. Ám ez csak a felszín. A valóságban Leto úgy irányítja a változásokat, hogy az emberiség ne léphessen le a neki kijelölt útról, az Arany Ösvényről.

Talán túlságosan filozofikusnak tűnhet a regény azok számára, akik az akciódúsabb sci-fikhez szoktak, azonban pont ebben rejlik Herbert írói nagyságának egy része. Leto bizonyos esetekben szinte már kétségbeesetten próbálja megértetni magát másokkal, néhány dialógus pedig mintha virágnyelven zajlana, a harmadik szemlélő nem igazán érti a lényeget.
Az író sok szimbólumot, homályos utalást, képzettársítást használ a párbeszédeknél. Továbbra is használja a belső monológokat, amelyek valamelyest érthetőbbé teszik az olvasó számára a történetet.

Maga az a tény, hogy az egész történet a Dűnén játszódik és napról-napra nyomon követi Leto életét, felvetheti azt a kérdést, hogyan is működhet a világ így. Hiszen az istencsászár több ezer bolygórendszer felett rendelkezik korlátlan hatalommal, de egy ekkora szervezetet képtelenség lenne egyedül irányítani.
És itt jön a „képbe” a vallás. A vallás, amely végigkíséri Herbert regényciklusát, sőt talán azt is megkockáztatnám, hogy egyenesen erről szólnak regényei; hogy mit és hogyan lehet elérni a vallás felhasználásával.

A hat klasszikus Dűne regény 1987–1995 között már megjelent magyarul. Akkor sajnos nem azonos fordító, hanem négy különböző személy (Békés András, Gáspár András, Kornya Zsolt, Hoppán Eszter) keze nyomán elevenedett meg Frank Herbert klasszikus sci-fije, ezért több eltérés, sajnos olykor értelemzavaró kuszaság keletkezett. Az új kiadások esetében a kiadó egységes szakmai lektorálással megpróbálja ezeket korrigálni. Sőt, az új kiadások mindegyikében lesz majd egy kronológia (ahogy a mostaniban is), amely tartalmazza az adott világ összes jelentősebb eseményét. – a főszerk. megjegyzése.