FőképA kétség lazacában Douglas Adams többször is említi, hogy a Monty Python csoport Repülő Cirkuszának epizódjai döbbentették rá: létezik intellektuális humor. De vajon miben rejlik az efféle intellektualitás?
Hamlin Hilltől tanultam meg, hogy a humor forrása többnyire vagy az irónia, mint például Marivaux A szerelem és a véletlen játéka című komédiájában, vagy a tabuk tudatos megszegése, amint e módszerrel Mark Twain is élt a Huckleberry Finn kalandjaiban. Ám mindkét választás, különösen pedig az utóbbi, jellemzően az alpáriság felé viszi az alkotót, s így humoruk elsősorban a műveletlenebb közönségre hat.
Ezen a helyzeten csavarint egyet – jellegzetesen posztmodern felfogásban – a Monty Python csoport.

A Pythonok humorának elsődleges sajátsága a korok ütköztetésével teremtett irónia, aminek számtalan példáját fedezhetjük fel a csapat első egész estés filmje, a szerencsétlenül Gyalog galoppnak magyarított alkotás jeleneteiben.
A műveletlen parasztsága ellenére Arthur királyi mivoltát korszerű társadalomkritikával megkérdőjelező Dennis, az áthaladásért a huszadik században divatossá vált díszcserje-ágyást követelő Ni-lovagok, az esztrádműsorral előálló cameloti várvédők, a Szent Kézigránát, de még a Grál felkutatására felesküdötteket letartóztató rendőrök megjelenése is remekül példázza ezt a tételt.

Ugyancsak a modernitás utáni világ- és irodalomszemléletet tükrözik a jelen szövegkönyvben csupán utalás szintjén fellelhető médium-ütköztetések: a hősök életére törő sárkány hirtelen halála a rajzoló váratlan szívinfarktusa miatt, a történelmi dokumentumfilmbe berontó történelmi alakok, és még rengeteg hasonló mozzanat hat észrevétlenül a mélyebb intellektusra.

Azért a szexualitás, a gyilkosság és a testi fogyaték tabuja sem marad érintetlenül. A szexuális identitászavarral küszködő herceg, a jó cél nevében egy násznép tagjait lemészárló megmentő, a cselekvőképtelenségét elismerni nem akaró, végtagjaitól erőszakkal megfosztott (lényegében lekaszabolt) lovag esete, mind korunk művelt társaságban jobbára került témákat feszegetnek.

Ezért is lényeges, hogy a borítón nagy betűkkel hirdetett „első hiteles magyar fordítás” végre helyrerakja az eredeti filmszinkronban elkövetett tévedéseket. Mintha hazánk fiait kizárólag vulgáris, obszcén és káromló viccekkel lehetne kacagásra bírni, az első filmes változat a közönségesség köpönyegével próbálta némileg elleplezni a Pythonok eredeti és elsősorban az értelemre, mintsem az ösztönökre ható humorát.

A könyvbéli kiadást jegyző fordítópáros viszont igencsak nagy gyakorlattal rendelkezik ebben a közegben. Galla Miklós nem csupán a Monty Python Repülő Cirkusza – Csak a szavak két kötetét fordította, hanem maga is az abszurd humor egyik jeles képviselője. Bárány Ferenc nevét talán kevesebben ismerik, pedig az underground színtársulatok által többször sikerrel színpadra vitt Vérszipoly című zenés komédia társszerzőjeként feledhetetlenül mulatságos művet alkotott.

Való igaz, hogy a szövegkönyv nem tudja maradéktalanul visszaadni az eredeti film hangulatát, az új, szöveghűbb fordítás és a gazdagon illusztrált kiadás azonban kellő késztetést adhat ahhoz, hogy magunkénak kívánjuk tudni ezt a nagyszerű kiadványt.

Kapcsolódó írások:Terry Jones: Könnyed középkor
Eric Idle: Hakni az űrben
Graham Chapman: Egy hazug ember önéletrajza
Holló Színház: Etelka, a tapír