Főkép

Régóta foglalkoztat a kérdés, vajon felfedezhető-e bármiféle kapcsolat a nemes gabonapárlatok (jelesül a vodka és a viszki) fogyasztása, valamint az igényes zenék között. Köztudott, hogy az európai többszólamúság kialakulása nagyrészt az „élet vizét” kedvelő íreknek köszönhető, amíg a nagyromantika legnagyobbjai között megtaláljuk a vodkaimádó orosz nemzet fiait: Muszorgszkijt, Csajkovszkijt, Borogyint, és még sokakat. Némileg cáfolni látszik a tételt, hogy a klasszikus zenekultúrát mégiscsak a borivó franciákkal és a sörpárti németekkel társítjuk, vitathatatlan azonban, hogy az ő zenéjük többnyire nélkülözi azt az érzelmi többletet, ami a fenti nemzetek és a skótok muzsikájának, valamint napjaink skandináv metáljának sajátja. A Finlandia hazájából származó Nightwish példája mindenesetre inkább alátámasztja az állításomat, mintsem ellentmondana neki.

Akárcsak a generációkon át kiérlelt szeszlepárló eljárások „gyümölcse”, a negyedik stúdióalbumként megjelentetett Century Child a Nightwish eddigi legegységesebb zenei anyaga. Bárha ennek ellentmondani tetszik a tény, hogy a megszólalás a hetvenes-nyolcvanas évek kemény zenéjét idéző „Slaying The Dreamer”-től, a „Phantom Of The Opera” musical-adaptációján és a véleményem szerint valódi hangszeres kíséretet érdemlő, lírai „Forever Yours”-on át a néhol az Edda középső korszakára emlékeztető melódiákat és megoldásokat felvonultató „Beauty Of The Beast”-ig változatos aromákkal cirógatja érzékeinket, a határozott koncepció mintegy szájunkban hátramaradó kellemes ízként árulkodik az album összeérettségéről.

Marco Hietala csatlakozása a csapathoz kifejezetten szerencsés fejleménynek bizonyult, hiszen mind hangjával, mind egyéni basszusjátékával egészen új színt vitt a Nightwish zenéjébe – amint az a „Dead To The World” és a „Feel For You” mellett a „Phantom Of The Opera” kettősében is megmutatkozik. A bandának egyébként, úgy tűnik, kifejezetten jó érzéke van a feldolgozásokhoz, hiszen a „Sleeping Sun” és az „Over The Hills And Far Away” után immár harmadszor találnak telibe sajátos interpretációjukkal.

Nem szabad elfeledkezni azonban a lemez elején rögtön remek hangulatot teremtő, a korábbi szerzeményeknél letisztultabb ritmus- és témaváltásaival lenyűgöző „Bless The Child”-ról, és a nem kevésbé ütős „End Of All Hope”-ról sem, mely utóbbiba hallhatóan alaposan kidolgozott, felelgetős gitárszóló került.

Ha mégis – újfent ellentmondva önmagamnak –, ki akarnék emelni egyetlen számot a tíz közül, akkor minden kétséget kizáróan az albumot lezáró háromtételes opus, a „Beauty Of The Beast” lenne az. Ebben a nótában megtalálható mindaz, amiért érdemes a Nightwisht, vagy a többi szimfonikus metált játszó együttest hallgatni: az eleven és izgalmas dallam- és ritmusvilág már-már katartikus operai drámaisággal párosul, amit a kórus és nagyzenekar hagyományos rockzenén túlmutató támogatása tesz teljessé.

Összességében a Century Child igencsak kellemes hallgatnivaló, és különösen a kezdő és záró hármas blokkban ízelítőt kapunk abból, milyenné válik aztán az a már teljesen kiérlelt stílus, amelytől a rákövetkező, és véleményem szerint áttörést jelentő Once című album oly mámorító hatással bír szinte mindenkire.

Az együttes tagjai:
Tarja Turunen – ének
Jukka Nevalainen – dob
Emppu Vuorinen – gitár
Marco Hietala – basszusgitár, ének
Tuomas Holopainen – billentyűk, zongora

Az albumon szereplő számok listája:
1. Bless The Child
2. End Of All Hope
3. Dead To The World
4. Ever Dream
5. Slaying The Dreamer
6. Forever Yours
7. Ocean Soul
8. Feel For You
9. The Phantom Of The Opera
10. Beauty Of The Beast

Diszkográfia:

Angels Fall First (1997)

Oceanborn (1998)

Wishmaster (2000)

Over The Hills And Far Away (2001) – EP

From Wishes To Eternity (2001) – koncert

Century Child (2002)

End Of Innocence (2003) – koncert

Once (2004)

End Of An Era (2006) – koncert

Dark Passion Play (2007)

Made In Hong Kong (2009) – koncert

Imaginaerum (2011)

Imaginaerum (The Score) (2012)