FőképEgyszer volt, hol nem volt, a szegénységen túl, a gazdagságon innen (mégis inkább a szegénységhez közelebb), volt egyszer egy család. Amolyan jelenkori képződmény (amit képtelenség normálisnak tekinteni), elvált szülőkkel, számos gyerekkel, alkohollal, nem éppen családcentrikus anyával, alkoholkedvelő erőszakos nevelőapával – valahol a nyugati kulturális övezetben.
Itt él Treasure, akinek legnagyobb kincse az éppen aktuális naplója, amibe rendre feljegyzi örömeit és bánatait (valamiért ezekből van több). Nem gyakorlásból folytat betűvetést szabadidejében, hanem mert úgy érzi, környezetében senki sem képes teljesen megérteni őt. A megoldás kézenfekvő számára: kell egy barátnő.

A megvalósítás nem is olyan egyszerű, mivel – családi botrányból kifolyólag – éppen új életet kezd, és vadidegen iskolában meglehetősen nehéz egyszerre beilleszkedni és barátkozni. Marad a napló.
Nem is olyan messzire Treasure új életétől álmodozik India. Ő sokkal tehetősebb családban él, bár ha őt kérdeznék, nem festene sokkal jobb képet szüleiről. Furamód szintén naplójában tárulkozik ki. Itt meséli el a vele történteket, és publikálja véleményét ruhákról, táplálkozásról, szülőkről és osztálytársakról – egyszóval az igazán fontos dolgokról.
A két írnok előbb-utóbb találkozik, és ez nem csupán számukra okoz izgalmat.

A kettős naplóírás, mint formai megoldás nem számít újdonságnak (elég, ha csak Szilvási Lajos Egymás szemében című regényére utalok), mégis ritmust, mozgalmasságot biztosít a történetnek.

A könyv elolvasása után egyértelmű számomra, hogy nem csak a fiúk képesek hajmeresztő kalandokba bonyolódni, és az igazi barát „begyűjtése” majdnem olyan fontos, mint annak a személynek a megtalálása, aki aztán egész életünkre a társunk lesz.