Főkép

Egy barátom ajánlotta figyelmembe – és adta kölcsön meghallgatásra – a Within Temptation két esztendővel ezelőtt újra kiadott albumát, azzal a megjegyzéssel, hogy az eredeti mellett biztosan tetszik majd a „holland Nightwish” is. A párhuzam persze erősen sántít, hiszen hogyan lehetne összevetni a gótikus, doomos és kelta elemekből építkező alapok felett megszólaló, régmúlt korokból ránk maradt elf-éneket a finn banda energikus, sodró lendületű, dallamos metálmuzsikájával. Míg a Within Temptation mindenekelőtt az értelemhez szól, addig a Nightwish inkább a zsigerekre hat.

A letagadhatatlan hatások között Tori Amos, a Paradise Lost, valamint az A Perfect Circle mellett a női éneket rockos motívumokkal elegyítő zenét egykor talán elsőként művelő Renaissance ugyancsak felfedezhető. Ez utóbbi bandát nem csupán a Within Temptation, hanem a Blackmore’s Night elődjének is tekinthetjük; amint arról mindkét együttes esetében megbizonyosodhatunk – emitt a honlapon, amott a lemezborítón szereplő információkból.

Az albumot a lassan hömpölygő, sötét gitárriffek, és a nagy ívű, szinte végtelen, csodálatos kétszólamúsággal és kórusbetétekkel színesített dallamok jellemzik. Lényegében lehetetlen szavakba önteni, miféle mélyről feltörő érzelmek sűrűsödnek bele ebbe a minden pillanatában intellektuális muzsikába. Az együttes tagjai az akusztikus hangzásoktól sem riadnak vissza, s némelyik számban az ének mellett a zongora dominál, szinte teljesen mellőzve az elektromos gitárt és az elektronikusan felerősített ütősöket.

Az egyetlen hiányosság, ami az album készítőinek felróható, a klasszikus hangszerek szintetizált hangzásokkal való helyettesítése lehet. Mennyivel szebben szólna egy valódi cselló az „Our Farewell” csodás harmóniái közt! Vigaszként azonban elmondhatom, hogy a gyakran három-negyedes vagy hat-nyolcados ütemezésű – vagyis a reneszánsz és az előtti korok tökéletességeszményét idéző – dallamokból nehéz lenne kiválasztani olyat, mely egyértelműen kiemelkedik a többi közül. Amennyiben mégis meg kellene neveznem a legsikerültebbeket, talán a címadó és egyben lemezindító „Mother Earth”-öt, az erre rögtön rákövetkező „Ice Queen”-t, a Tori Amos dalaira emlékeztető „Never-ending Story”-t, az operai drámaiságú „Dark Wings”-et, valamint a progresszív rock legszebb hagyományait felelevenítő „Perfect Harmony”-t emelném ki.

Már nem sokat kell várnom a következő fizetésemig, amikor is tüstént elrohanok egy rockzenére szakosodott lemezboltba (habár kis szerencsével a közízlést kiszolgáló üzletekben is ráakadhatunk a Mother Earthre), és beszerzem magamnak ezt a gyűjteményemből nélkülözhetetlen gyöngyszemet. És másoknak is csak azt ajánlhatom, hogy hasonlóképp cselekedjenek.

Az együttes tagjai:
Sharon den Adel - ének
Robert Westerholt - gitár és ének
Jeroen van Veen - basszusgitár
Ruud Jolie - gitár
Stephen van Haestregt - dob
Martijn Spierenburg - billentyűk

Az albumon szereplő számok listája:
1. Mother Earth
2. Ice Queen
3. Our Farewell
4. Caged
5. The Promise
6. Never-ending Story
7. Deceiver of Fools
8. Intro
9. Dark Wings
10. Perfect Harmony

Bónusz:
11. Deep Within
12. The Dance
13. Restless „classical version”
14. Bittersweet „B-side”

Diszkográfia:

Enter (1997) 

The Dance EP (1998)

Mother Earth (2001)

The Silent Force (2004)

The Heart Of Everything (2007)
Black Symphony (2008) – koncert

An Acoustic Night At The Theratre (2009) – koncert

The Unforgiving (2011)
 
Videográfia:
Mother Earth Tour (DVD) (2003)

The Silent Force Tour (DVD + CD) (2005)

Black Symphony (DVD) (2008)