FőképHalloween tizennyolc éves fiatal fiú, aki az érettségiére készül. Szülei és tanárai egyaránt rendkívül tehetségesnek tartják; céljuk, hogy a Harvardra küldjék és orvost faragjanak belőle. Egy baleset azonban keresztülhúzza mindegyikőjük számítását. Halloween saját háza kertjében tér magához és nem emlékszik semmire. Amnézia.
Lassan kezd összeállni benne a kép; egy ultramodern iskolába jár, ahol a virtuális valóság segítségével oktatják őt és kilenc társát. A különböző tanórák mindig a megfelelő korba és helyszínre „repítik” a nebulókat, így akár Darwinnal vagy Einsteinnel is beszélhetnek.
A rendszer önfejlesztő, alkalmazkodik a diákokhoz, figyelembe véve jellemük és életkoruk változását.

A program ezen kívül szabad kezet ad nekik, mindegyikőjük saját maga formálhatja meg virtuális életterét és akár különböző lényekkel be is népesítheti azt (Halloween például Lovecraft holdszörnyeit alkotta meg). A tíz diák kedvenc játéka is ezekre a teremtett lényekre alapoz, egymás ellen harcolnak a virtuális térben.
Azonban nem csak kellemes emlékek térnek vissza. Halloween ráébred, hogy egyik társát – Lazarust – megölte. De nem a számítógép teremtette térben, hanem a való világban. Csak arra nem emlékszik, hogy miért.
Eszébe jut az is, hogy balesete nem volt véletlen, valaki az életére tört, és csak a szerencsének köszönheti, hogy életben maradt. De ki és miért akarta/akarja megölni? Miért ölte meg Lazarust?

Vegyes érzelmeket keltett bennem Sagan első regénye. Sokszor az az érzésem támadt, hogy ezt már olvastam valahol, csak kicsit másképpen. Nem újdonság a szinte teljesen élethű virtuális valóság – Mátrix –; a komplikált számítógépes programok közötti adatszivárgás ötlete; az ember ellen forduló mesterséges intelligencia, amely képes akár az emberi agyakat is megfertőzni.
Mindezek ellenére Sagannak sikerült úgy megírnia a könyvet – mind történeti, mind technikai szempontból –, hogy a legtöbbet és a legjobbat hozza ki az alapanyagokból. Halloween egy detektív makacsságával próbálja felderíteni az amnéziája okozta rejtélyeket, miközben tanúi lehetünk annak, hogyan viselkedhet egy kisebb embercsoport a gépekbe zárva. Milyen hatások érik őket, és ezek milyen változásokat indukálhatnak bennük.

Külön tetszett, hogy viszonylag használható lábjegyzet található a könyvben, ha valaki nem tudná, hogy Sagan és szereplői mire is utalnak éppen.