Főkép

Úgy vélem kevesen örülnének annak, ha egy közismert maffiavezér beköltözne a szomszéd házba. Így van ezzel John Sutter is, aki ennél sokkal kellemesebb eseményt is el tudna képzelni az életében. De hát nincs választási lehetősége. Azért annyira nem aggódik, hiszen a két birtok elég nagy, így elég kicsi a találkozás esélye, és legalább van miről mesélnie a klubjában. Hősünk ugyanis ügyvéd, aki felesége révén bejáratos az amerikai arisztokrácia köreibe, Long Island Aranypart néven ismert részén. Bár a hajdani gazdagságot már csak a romos épületek jelképezik errefelé, melyek között a jelenben vegetáló, változásra képtelen családok élik a hagyományok szerinti életüket. Ebben a környezetben érthető, ha a gyilkossággal vádolt Frank Bellarosa feltűnése nemkívánatosnak számít. De hát egy szabad országban mindenki azt csinál, amire pénze van.

Apropó, pénz. Nem sokkal az új szomszéd beköltözése (és véletlen összeismerkedésük) után az adóhivatal rászáll hősünkre, és kihoznak egy több százezer dolláros hátralékot, valamint egy pert, aminek végeredménye még börtön is lehet. A szorult helyzetből csupán a megfelelő kapcsolatokkal rendelkező Frank tud kiutat. Cserébe nem kér semmit, legfeljebb egy apró szívességet. Majd valamikor.

Az alvilág alkonya alapvetően eltér DeMille eddigi munkáitól, mert nem elsődlegesen bűnügyi történet (bár ez a szál is megvan benne), hanem valami más. Valami, ami egyszerre nyomasztó és izgalmas, egyszerre korrajz és egy mondhatni hétköznapi ember átalakulása. A szerző saját bevallása szerint írás közben A nagy Gatsby lebegett a szeme előtt – nos, úgy vélem sikerült hasonlót alkotnia.